János bátyámtól… – Alföldi Géza

Alföldi Géza sajnos már a saját bőrén megtanulta, hogy a poloskával vigyázni kell. Mi mikor tanuljuk meg?

János bátyámtól…

János bátyámtól – feldereng a múltam -
Nagyon sok szépet s igazat tanultam.
Bölcsessége, mit hajlott háta hordott,
Oktatni, ha kértem, sohasem szabódott.

Ültem a térdén, istállónkkal szembe,
S mesefonalát meg-megeresztette.
Hogyha megkértem, mesélt a hangyáról,
A hollóról, aki feketében gyászol
.
Elmesélte az árva tücsök búját. -
Kiöntötte rá kemény, hűvös gúnyát. -
Állatoké volt szíve, teste, lelke.
Talán a bogarat legjobban szerette.

Csupa egy melegség karcolós hangja,
Ha térdére mászott egy bohó hangya.
Letette szépen, hogy: Eredj békével! -
Arrébb is pöckölte a botja végével.

Csak a poloskáról szólt gyűlölettel:
Lusta és gyáva, piszkos, büdös… nem kell!
Irtsad a kölykét is, ahol csak látod,
A poloska lesz még egyszer a halálod!

De hogyha nem bántott? – Kérdés a számon -
Ha téged nem is, másokat se bántson!
Ha még nem is mart meg, majd megmar máskor -
S kemény vad akarat sugárzott markából.

Hihetsz kígyónak és hihetsz rókának,
Becsapni – néha! – az is megpróbálgat,
Figyeld meg, szembeszáll, megmar, ha merhet,
Hej, de a poloska álmaidban lep meg!

Arcodon alszik, melleden melegszik,
Párnád csipkéi közé telepszik,
Sötétben hősködik, a fényben gyáva,
Az alattomosság a fő érdem nála.

Kínoz, gyötör, s ha elkapod, a szentjit,
Hát nem ő, aki sosem csinált semmit!?
Olyan szép ártatlan szemekkel néz rád,
Hogy mért a haragod és hogy lehet vérvád!?

Mikor olyan jó s úgy kell a házadban,
Olyan szorgalmas és olyan ártatlan!
Anyja keservit! Piszkos, aljas népség,
Mert kiszívja az a piros ajkak mézét!

Mindegy az néki, csecsemő vagy anyja,
… Legyen rá gondod, ne maradjon magja!
Mert, ha csak egy jut házadba belőle,
Máris elköltözhetsz fáradtan előle!

Ma még csak egyedül, holnapra száz van!
Pusztítottam is, ahol csak találtam!
Úgy felmagasult János mint a vén fa:
Még hogy az Isten… a sátán ivadéka!

Emlékezz majd rá, mit meséltem néked,
Ha egyszer beléd mar, akkor megérted.
… János bátyámtól, – feldereng a múltam -
Hej, de sok szépet és: igazat tanultam!

Bogen-Ittling, 1949. VIII. 4.

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=1215

Beküldte: - feb 3 2013. Kategória Alföldi Géza. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek