Láthatatlan kőre vésem… Nagy Gáspár

Láthatatlan kőre vésem…

Kannás Alajos emlékének,
aki a forradalom után
a Kormos kövek versciklusával őrizte
‘56 tiszta eszméit és oszthatatlanságát

Egy lengő
lyukas zászló
a később lelőtt ismeretlen
gyönyörű lány kezében…
és Pesten meg Budán
a golyó-csókolta vérző házfalak…
s ahogy – tán utolsónak –
átszöksz az osztrák hóesésbe
mert azok biztos fölkötnek
ha itt maradsz.

És a ruszkik – törökmód –
persze itt maradtak
hiába írtátok tankjukra:
… Пошли домой!
(és mondtátok is: pasli damoj!)
láttad mint terem véreidből
bőven gyáva hóhér
százszámra börtönpribék is
és ha kell: barbár karhatalom
csak azért hogy féltedben
te is meghajolj!

És aztán lett a túlélésre annyi érv
ki ittmaradt ki messzire futott
mert felejteni mindenhol lehet
bár a Világ velünk volt…mégis elbukott!

. .. És közben lepergett annyi szürke év…
de nagynéha kimondtuk addig is: elég
míg ama fényes gyásznapon a nemzet újra
temethette hőseit s mártír miniszterelnökét.

Ajánlás és utóirat

Barátom ki már magad is halott vagy
de kormos köveidben régtől halhatatlan
engedd hogy egy láthatatlan írka-kőre véssem
miképp is szólanék most ‘56 ügyében:

tudva bár hogy szavaimnak nem lesz táboruk
de fájó árulások és zajló testvérháborúk
heveny idején kell kimondanom: cáfolhatatlanul
csak a hősöknek és mártíroknak van igazuk!

(Nagy Gáspár – 2002)

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=1483

Beküldte: - feb 16 2014. Kategória 1956, Nagy Gáspár. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek