Tamás István – Ezüst patak

Tamás István  - Ezüst patak

Nekünk sóhajtanak a fák, zúgnak a hegyek,
nekünk éneklik az angyalok, nemzetünk beteg.
Hiába szalad vidáman folyóba a patak,
ezüstben csillogva a Kárpátok alatt.

A nagy hegyek csúcsáról csodáljuk hazánkat,
hol, se szeri, se száma a szorgos rabszolgának.
Mit ér a szép dal, mely a nemzetet dicséri,
ha a zsarnok hatalom, nem hagy minket élni.

Szerte az országban bármerre is járunk,
elveszni látjuk leggyönyörűbb álmunk.
Hiába nézünk fel, oly sokszor az égre,
Istentől sorsunkat, újra számon kérve.

Szomorún nézzük a csobogó patakot,
mint ezüstszín vizében felgyűlik a mocsok.
Fényét vesztve siet/tovább egy ellopott folyóba,
s vele rohan népünk, titkos parancsszóra!

Távoli dalt hoz felénk messziről a szél,
suttogja fülünkbe, remélj, magyar, ne félj!
Lesz még szebb jövőnk, lesz még boldogságunk,
visszanyerjük még, Magyar-szabadságunk!

-2006-

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=1507

Beküldte: - márc 5 2014. Kategória Tamás István. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek