Erdélyi József – Torony

TORONY

Rácz Sándornak

Városba vitték a kis tanyasit.
Óh, hogy örült, hogy városba viszik!
Szomszéd tanyánál nem volt még tovább,
tornyot, ha látott: szülte délibáb…

Mikor a város széle szembetűnt,
Felkiáltott a mi kis emberünk.
- Éds anyám! – óh, ti komoly éds anyák! -
Be sűrűn jönnek erre a tanyák!…

Mikor szekerük a piacra ért
s a templom még kerek szemébe fért,
de nőtt, amint poroszkáltak felé,
- éds anyám! Hát az a nagy ház kié?

A jó Istené. Isten háza az, -
felelt éds anyja s mit ő mond: igaz,
a gyermek el is hitte s hallgatott.
De odafenn az óra kongatott

s felujjongott a lelkes kis bolond:
Éds anyám! Még ez osztán a kolomp!…
S megpillantván fenn a harangozót:
Éds anyám! Tán a jó Isten az ott,

a kis bundában?… – Ember az, fiam,
a harangozó. Isten messze van,
nem látja senki, de felé utat
az embereknek a torony mutat.

 

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=163

Beküldte: - máj 25 2011. Kategória Erdélyi József, Versek. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek