Vasi Ferenc Zoltán 56-os versei, 2.rész

Az első rész itt található:  Vasi Ferenc Zoltán 56-os versei, 1.rész

(Tollas Tibor Varázskör-élményére)

AZ ÖTVENES ÉVEK BÖRTÖNLAKÓJA MONDJA

(évenként egy-egy sort)

 

Az Isten Rám szabott idejét meglopják,

s mint rák rágta zsákból ömlik a csend.

Mert nem gyermekszív dacoltam törvénnyel

(Ítéletüket mivel indokolták?),

pokoli rendszer ez, halnak igaz órák.

 

írta: Vasi Ferenc Zoltán

——————————————————————————

MERÉNYLET

 

Megvezetnek egy népet,

SZU-ból EU-ba, mégpedig

ugyanaz a garnitúra.

Az Ország egy helyben áll.

Csak az atombomba-villanás

emlékezete,

csak a barnuló vér látványa

a téren,

csak az ütni-szánt,

megmeredt kar –

s a nagybecsű emberiség

a leölt Krisztus vérdíjával

menetel vélt üdvössége felé?

 

Havi Magyar Fórum, 2oo7. november
——————————————————————————–

MAGYAR ÚTON, DÖNGÖLT FÖLDÖN

 

Édes hazám, édes, szentem,

virágzó kis nagyhatalmam,

kicsit kelet, kicsit nyugat,

de mindenképp egyetlenegy.

 

Hová járul el  az  utad?

Fentebb-lentebb, kintebb-bentebb?

Merre felé terelgetnek

vihart  játszó fellegek?

 

Kinek voltam egyetlenje,

ki nekem is egyetlenegy,

minek nemztek, hova tűntek,

apám is és anyám is?

 

Nekük bizony  rosszuk voltam,

nyiladoztam, elhajlottam,

vissza kihez találjak,

elmentek az éjszakába.

 

Éjszakai szállásuk  lett

éjszakai virrasztásom,

révedek a múltba mélyen,

gorgókként   tekintnek vissza.

 

 

Agyonver az álom engem,

reggel mégis ébren talál,

nincs ablak a jövőre,

színültig a hamutál.

 

Tehát elfogy életlángom,

magamat nem lelhetem,

felettem az űróceán,

élő testem,  halott szívem.

 

Felgyúlnak a temetők,

emberhumusz, termőföld,

messze lett e tett a vágytól,

félek magam a haláltól.

 

Ennyire meg ennyire,

nem vagyok jó semmire,

se létre, se munkára,

csak e vers végpontjára.

 

írta: Vasi Ferenc Zoltán

———————————————————————-

LÁGER-ANGYAL

A poklot megjártak emlényéül

Angyalként véreztél

a szögesdrótokon,

s  alábukdácsoltál

szellemgrádicsokon.

 

Kínzatott lényed lett

a lelkiismeret:

köpdöstek, ordíttak,

vertek – majd nyüszítve

 

öledbe enyésztek

teleholt alakok –

vakálmuk Rád lelten

mindegyik ott-hagyott.

 

Kevéske kis remény! –

erős a Napsugár,

szerelem hitében

csalóka héthatár.

 

Te vagy hát ölelni

leprást és pestisest,

-          frigy-gyarapítandón

az emberiséget.

írta: Vasi Ferenc Zoltán

————————————————————————-

A SORS  MÉRLEGÉN

-          56-os anonimizált változat –

Idei „Isten” –

tavalyi fájdalom –

tavaszi zsondulás –

Jós-erő!

Jövőnket égbe ragadják a Csillagok,

ha fekete árnykövek hulltanak

az ismeretlen völgybe le –

s míg epileptikus fák lombzizegése

rövidre zár,

fényerejű imák csörgedeznek alá az erekben.

 

Halovány felhők szegélye alatt

ármánytanult joghatóság-tanúság:

A talán s a mégse könnyebb itt/ott

határmódosító akaratában,

a kibicsakló most és a régen-voltak

elmásítását „feledők” között,

-          „büntetőjogilag felelősen,

én,………………………………………….” -,

az alkotmányos törvénysértések ismeretében,

vérütötten,

gyalázva át-kasul,

szükségből nélkülözésbe döntve,

területszerzők ellenében,

mindhalálig elszerződve a Teremtés fajfenntartó ösztönével -,

így tagosodván pulyagondok bizományául,

égbolt-gazdag bánat-dúsan,

végre felveszem (hiszem vallom  cselekszem)

analfabéta nagyanyám

Szent-Nehéz Szívének krisztológiáját,

s a vershad-kötelesek szimultán

Ítéletét-:

Szólj őszintét, ne csak a fonákját!

írta: Vasi Ferenc Zoltán

————————————————————————–

 

MECSÉRI-PER

(1958. november 15.)

Lenkötélen himbálódzó

hét novemberi reggel.

Felzsupált tiszti öltönyök

lépnek -

Emlékezés –

eléd.

írta:Vasi Ferenc Zoltán

————————————————————————————

 

ÉBREDJ, ORSZÁG!

Csete Örsnek szeretettel áldozatos missziójáért

 

Ébredj, Ország!

Vezeklésed

a föld alá vezet!

Bilincsekről foszlik

a hús,

s a csontokon rozsdamarta

hegek.

Ébreszd halottaid!

Fájdalmukban a szemgolyók

szét-repednek;

szilánkokra hasad az eged;

vezekeltek,

többé nem tűrheted.

Szájukon kipenészlik a gyolcs,

ringó csecsemőiket dédelgessed,

akik tüdőből sírják elő

az eltüntetett tekinteteket!

Harsonaszóra, fel!

Mekkora hadsereg,

hogy lármájukba beleremegek.

Hány tékozlott Fiú,

kit a csönd eltemetett!

Micsoda menetelés indul

a haláltól Halálig át;

kiknek sírköve    ?

m

a

g

a

s

o

d

i

k

a kiáltásig egészen,

és tovább…

Eszmélődj, Ország!

Liliomok tiprattak

a sárba,

s még morzsák sem kerültek

az Utolsó Vacsora asztalára.

Fel, fel, rabok

(és Ébredők)!

Kötélen húztátok

magatok után a telet,

a dideregtető Ítéletet! –

ami csak a szenvedtetőknek kellett.

Alá, alá! -

a Valóság populációiért,

tönkrement apák

bábozódó tetemeiért!

Lángot fog arcuk:

jelzőtüzek!

Kifehérült daimon-szülők,

folyassátok belém

megigazult véreteket!

 

(1999. október)

Vasi Ferenc Zoltán

 

 

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=1631

Beküldte: - szept 1 2014. Kategória 1956, Vasi Ferenc Zoltán. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek