Oláh Gábor – Mussolini

A Mussolini-vers sűrű, sötét ködfoltként gomolyog Oláh eklektikus világnézetének horizontján. A szocialista érában ez akár kizáró oka is lehetett volna az íróhoz való bárminemű közeledésnek, újraélesztésnek! Tóth Endre nyílván ezért hagyta említés nélkül a verset!

Mussolini

A háborgó embertenger ott szent Róma szigetén
Kivetett, mint egy vas-szobrot, melyet ezredév takart;
Megmozdultál és megrendült a világ négy szögletén
Minden város, minden lélek. Villant a római kard -
Béke-földek aratója, sarló, ha vemhes a Nyár,
Arany kalászt rendbe vágó, ha nem fújnak vad szelek.
De harcok idején az élő nemzetekbe úgy kaszál,
Hogy az érett emberkalászból agyvelő és vér pereg.

Julius Caesarnak vagy visszatérő mása tán?
Hogy vezéri homlokodról új nap süt hazádra le?
Vagy döbbentő új csillagnak lángolsz föl az éjszakán,
Hogy lobogó hajnali lánggá lesz az éjek éjjele?
A kövek is megszólalnak, merre lépted eldobog,
Márvány koporsójából a Múlt kikél és óriás
Szellemként Rómára hajlik, nézi: mért oly boldogok
A két farkas tápláltjai? Mert rájuk nagy Őr vigyáz.

Mussolini! Nemzetednek égbe rémlő őre vagy,
Mert hajóját úgy vezérled a jövendő tengerén,
Hogy nagy lelked sugarában fürdő Róma tőle nagy.
S árbocán szent lobogóul röpköd a fehér remény.
S az acél-hit: kormányrúdja, rajta nyugszik vas kezed.
Egyre tágul fenn is, lenn is az özönlő horizon;
Ha van Boldogok Szigete, néped oda vezeted,
S egy új emberfaj támad ki porából új tavaszon.

Szellemed, e sugárzó Nap, fölkel és zenitre áll,
Le nem nyugszik soha! Véges végtelen a te időd,
Az Etnához láncolod le a csavargó bús Halált,
Századok rozsdája száll rá, fakó, ráncos arca rőt,
S őt ekébe fogod, és a holnapot szántod vele;
Hol mocsarak mérges gőze döngöl átkos szőnyeget:
Most új márvány városoknak tornya kél, hogy verje le
A megrontó tunyaságot, a szent Tiberis megett.

Minden pillanat virágát koszorúba szedve le,
Örök Róma homlokára diadallal tűzöd azt;
Megindul a te szavadra Alpok hegye, erdeje,
S a konok kő, mert parancsod zúg: virágos díszt fakaszt.
Eltemetett romokat hívsz a napfényre, cseng örök
Jövőt üllőn kalapáló kalapácsod. S mint a fény:
Villám-voltod hol itt csap le, hol amoda mennydörög,
Vagy áldó záport fakaszt az ég mogorva fellegén.

Mosolyod mosolyt virágoz, haragod zord haragot:
Együtt zeng a roppant kórus, Itália, teveled.
Régi néped márvány lelkét új szerepre faragod,
S a picike bambinókat karjaidon emeled.
Gondod, mint az örök isten gondja, mindenhova száll,
A lebukót felemeled, a tébolygó célba kap;
Minden szívben nyit az öröm, ez a vérszín rózsaszál,
Nincsen nála boldogítóbb, nincsen nálad boldogabb.

Mikor kis káplár ruhádban, mint fekete vasszobor,
Karod üdvözleni lendül: a néptenger vize reng,
S hullám-árja rád özönlik: rajta úgy uralkodol,
Mint a világ-mindenségen a megfagyott csoda Csend.
Nagy karmester: egy országot, egy világot versz örök
Szent dallamra, s harmóniát szállatsz a bús földre le.
Tengerbe dobott kő: vert műved egyre szétrengőbb körök,
Szuggesztív hatalmad így ring a világom szét vele.

Mussolini! Magyar vagyok s te mondtad, hogy a hazám
Nem örök rabság láncára kárhozott szent csonka föld;
Te mondtad: fölkél napunk is az új népek tavaszán,
Mert halálos mártírságán új életet örökölt.
E szent szódért megölellek, országokon át, Nemes!
Mert csonka reménységünkre te vontál föl lobogót.
Bár ég a világ mögöttünk: visszanézni érdemes.
S nem válunk mi sóbálvánnyá, mint a bibliai Lóth.

Vas szobor vezet bennünket, visszanézni nem halál-
Hadd lássuk, hogy süllyed minden mögöttünk a poklokig.
Azután előre nézünk: Mussolini lelke száll,
Mint arany sas, fenn fölöttünk békó és gát lerogyik,
Mintha szárnyunk nőne, vágjuk a levegőt, rohamot.
Nem látott ilyet a föld még – nem is szabad látnia!
Mert két testvér a nagy Isten trónusáig rohan ott,
Örök létért: Magyarország s a szárnyas Itália.

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=1680

Beküldte: - jan 5 2015. Kategória Oláh Gábor. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

1 hozzászólás - “Oláh Gábor – Mussolini”

Leave a Reply to Oláh Gábor – Mussolini - Meglepetésvers | Meglepetésvers


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek