B.Kiss-Tóth László – Jézus

JÉZUS (Yeshu)
életének fontosabb történései
*
Előzmény:
A szűzleány fogantatása
 
Világok Világának,
mindenség erejének,
Időtlen Idők eredőjének,
ősidőktől fogva
örökkön-örökké tartó állapotának,
(az életnek
és az életet megváltó halálnak
és a halál utáni örök életnek)
és ennek a Földnek
minden megteremtettjének(!)…
…(és ennek a Földnek
minden emberi teremtményének(!):
a nap, mint nap reánk leselkedőknek:
a fényes nappal utánunk koslatóknak,
a setétben is utánunk settenkedőknek,
a lebzselőknek, a haszonlesőknek,
az állati ösztönű szemfényvesztőknek
éppúgy, mint a lebzselők és a haszonlesők
és a köznépet szolgaságba taszító,
profitéhes gazdasági vezetők
és a gátlástalan politikusok
gazságosztó, önvédelmi törvényei miatt
a korrupt társadalmak perifériájára kerülőknek,
és e kor minden kórságától
a tehetetlenségükben
vagy megkeseredettségükben
melankólikus apátiában szenvedőknek,
a napról-napra csak éldöglődőknek,
a mindennapi falatokért naponta-küszködőknek:
…a  trógermunkát végző napszámosok,
a hatóságilag kizsigerelt
közmukások
éhbéréből élőknek,
…a negyven évnyi robot után
is nyögdíjból élőknek,
…és minden Istent-hivőknek
és minden Istent-félőknek
és minden Istent-hívóknak)
egyaránt igazságtevő, Mindenható Urának
(fényességének, dicsőségének, szeretetének)
két letünt ezredévvel ezelőtt a magva,
ami a kikelet idejének kezdetén lett tán
a Szentséges Szent Szellem által
egy bájos és fiatal és törékeny
szűzleány-’asszonynak’ álmában megsugallva
(és e sugallat által lett a szíve-lelke megérintve
és Ő e földöntúli gyönyörbe szinte beleremegve,
szinte az elalélásig beleborzongva,
ahogy a testének hamvas-bársonyos bőrén
szerte-széjjel folyt az isteni ‘magma’)
és e csudálatos álomkép-álmodás közepette
lett ettől (és lett így) a méhében megfoganva…
*
Másállapotban…
…és az ‘asszony’ a fogantatás után
továbbra is szeplőtlenül megmaradva(!),
a benne fejlődő, mindenáron-élniakaró magzatát,
(fiatal élete üdve gyümölcsének ízét és zamatát)
örömmel, bánattal, fájdalommal telve
és mégis gyönyörű másállapottal,
háromnegyed esztendeigig még a szíve alatt
sok-sok anyai szeretettel,
őrizve-féltve, félve,
cipelve-hordva hordta…
…ám áldott állapotának utolsó idejében
(a Közel-Keletet (is) megszállva tartó
itáliai ármádiát kiszolgáló 
és parancsaikat végrehajtó helytartó
kihirdetett törvényi akaratának eleget téve,)
szamarának hátára ülve
hűséges (jegyes)társával elméne
a napkeltétől napnyugtáig
háromnapi járásra lévő júdeai városba
a származási-leágazási
és egyéb személyes adataik számbavételére,
(mert az várta el, azt akarta tőlük is a legátus,
hogy az egész birodalomban
legyen megszámlálva és ezáltal ellenőrizve legyen
a kihanemő-s úri népség,
a rőffel mérő, seftelő kufárság,
a közép-derékhadat képviselő polgárság,
mindezek lábakapcája a szolgaság,
a haszonbérbe vett földeket túró szántó-vető parasztság,  
…és a mélyszegénységben élő (lumpen)proletáriátus…)
*
…mikor elmenésük késő estébe nyúló, utolsó napján
(a hosszú úttól elfáradva, a fáradtságtól elcsigázva,
-az isteni gyermeket hordó állapotos ‘asszonyra’ úgy vigyázva,-)
az álomba-szunnyadó, kihaltnak-látszó városba érve,
az Úr segedelmével megérkezhettek végre,
hálásan tekintettek föl a magasságos égre!
*
Az isteni gyermek születése
 
…ám éjszakai szállásért könyörögve,
a házak ajtajain, ablakain, 
itt is, ott is, mindenhol hiába kopogtattak,
mert a
szociálisan érzéketlen,
fukar népségtől szállást sehol nem kaphattak!
…ezért megpihenni vissza a városszélre caplattak,
ahol egy rongyos kis istállóba éppenhogy  betérve,
 az ég csillagainak sziporkázó fényétől átszellemülten,
angyalok seregének zengő szózatától üdvözülten,
barmok közt, barmok almán
elkezdett (más)állapotában vajúdni az ‘asszony’,
hogy
a keresztényi időszámításunk kezdetén,
erre a nyomorúságos,
álságos és válságos
kínokkal-teli evilági életre keltve,
evilági életre hozva,
áldott méhéből megszülje
elsőszülött magzatát:
az Isten Fiát!

…és az Ember Fiát(!):
 a betegeknek,
az elesetteknek,
a  küszködőknek
és a szenvedőknek
majdani gyámolítóját(!),
‘kiknek a kivagyi hatalmasságok,
a leigázó jövevények
(-de még  félig sem felebarátok!-
és minden MÁS ok által okozott bajukra,)
a mindennapi vigasztalan panaszukra,
 talán majd egy kis reményt,
talán majd egy kis hitet,
talán majd egy kis gyógyírt hozva…


*
 A csillagok közt csudálatos fények jelentek meg,
és ahogy’ a Világ Urának
és egyszülött fiának
soha el nem múló dicsőségére,
és az istenfélő, jámbor emberek békességére 
az angyalok szózatától
és harsonáik dallamától
 a levegőég mindenfelé zengett,
az égnek boltozatja  ebbe szinte belerengett…
    
…a mennybéli angyalok még óráknak elmúltával is,
 -szinte egész éjjel- hozták-vitték hírét
még a távoli vidékekre is a jóakaratú embereknek,
hogy (bárhol éljenek is  vagy bárhol legyenek is
bármiféle nációk,
azok mind-mind örvendjenek,)
örvendjenek, mert az egyik júdeai városban,
egy városszéli,
nyomorúságos kis istállóban
az Úr egyik legcsudálatosabb eseményét
(az emberi lét talán legszebb élményét)
lehet most ez időben látni,
…ahogy barmok közt,
barmok almán:
szénán, szalmán
egy bájos, szűzleány-’asszonynak’ méhéből
világra jön a (köz)NÉP Fia,
az Isten Fia:
a Megváltó(nk)…
*
…és még onnan is, ahol a Nap felkél,
a távoli Napkeletről jöttek el hozzá
országokon át,
tartományokon át
és magukkal a sok aranyat, tömjént és mirhát 
mind-mind ajándékul hozták
és a Kisded előtt leborulva,
mélységes tisztelettel köszöntötték Őt,
a hittörténetben és a világi történelemben is
napkeleti bölcsekként is aposztrofált mágusok.
(Éjszakánként üstökös fénye mutatta nekik az utat,
nappal, ha kellett, útbaigazították őket a
az ősi utakon árút szállító mozgóárusok.)
*
Amíg minden szokásos hivatalos
törvényi és egyéb dolgot el nem intéztek,
néhány hétig még e nyomorúságos helyen
húzta meg magát a szentséges Család.
Közben pedig a környékről
mindenhonnan sereglettek hozzájuk
a nevezetessé lett újszülöttet
látni, csodálni és imádni
akaró népek.
*
Körülmetélték az Isten Fiát!
…és mint az Írásban írva vagyon,
a nyolcadik nap utána a helyi zsinagógában
Júdea imádott Istenének:Jahvénak  szolgálói
hogy közéjük tartozzon ez az elsőszülött,
jó zsidó szokás és elvárás szerint,
(ajjaj!) azonmód körül is metélték az I

sten Fiát,
az Ember Fiát…

*
Jahve Istennek ajánlották fel az Isten Fiát!
…és ha hinni lehet a Szentírás történetének,
mindmáig arról szól az ének,
hogy a negyven napos megtisztulása után
(a szűz ’asszony’ -leány elsőszülött gyermekével)
Sion városába ment el a szentséges Család,
ahol a nagy zsinagógában
(a zsidó nép mintegy engesztelő áldozatául,
zsidó vallási rituálé szerint!)

élő galamb vérét vette a sakter

és megkenve vele a kisdedet,
Jahve Istennek úgy mutatták fel
és ajánlották  kegyelmébe
a templomi vének…
*
A menekülés…
Ám egyszer azzal a hírrel jöttek
a nyájaikat hegyekben legeltető pásztorok,
(hogy szerte a városban a mesteremberek,
 a vásárosok és a prédikátorok közt az a szóbeszéd járja,)
hogy parancsba adták a helytartó diktátorok:
mert megszületett a zsidók királya,
ami őnekik nem kivánatos,
ezért e júdeai városban
(és amerre a szem ellát, messze földig)
kétéves koráig mindenegyik fiút legyilkolni kell!
E hírt hallván, a szűz ‘asszony’ kétségbeesve,
( szíve mardosó félelemmel telve,)
 újszülöttel ölében a szamara hátára ülve,
a rongyos kis istállóból,
a gyermekgyilkos üldözők elől
hűséges társával együtt menekülve,
(úttalan utakon végestelen végig,
sivár pusztákon átkelve, folyókon gázolva átal,
hegyek közt, völgyek közt,
horhosok ösvényén menve-mendegélve,
étlen-szomjan vánszorogva,)
ugyanabba az országba tért meg,
ahol egy történelmi korral előtte
(a fürdőzők,-az ószövetségi írások szerint is!-)

a nagy folyó deltájának

-egyik ágának-
nádasában,
(egy fonott, beszurkozott,
begyantázott gyékénykosárban,)
könyörtelenül elhagyott síró csecsemőre leltek…
*
A Szent Család visszatér…
 Éveknek eltelte után,
mikor az Úr segedelmével az üldözőik
az Ígéret Földjén már mind kihaltak,
álmukban látták szóllani hozzájuk
az Úr angyalát,
hogy most már senkit semmi bántódás nem érhet,
ezért a befogadó országból,
az Óhazába rettegés nélkül
 mindegyikük hamarosan visszatérhet.
Ám nem tudhatta senki,
hogy nem maradt-e itt-ott még elvétve galád,
ezért elővigyázatosságból mégsem választották Júdeát,
inkább választották Galileát,
inkább oda tért vissza
és telepedett le a szentséges Család: 
a cseperedő idejében lévő
Ember Fiává (is) lett Isten Fia,
a szűz ‘asszony’ édesanya,
és hűséges társuk, az ács…
*
Az isteni gyermek cselekedetei

Abban a körzetben és környezetben
az isteni gyermek is korán érett:
Az írástudókhoz nemszokásos kérdéseket intézett,
és az ígehirdetőkkel is vitatkozott.
Többször is tudatosan megszegte a héber szombatot
és János hittársa által,
(kinek évek múltán
az élvhajhászó kényúri ribanc kérésére
a fejét vették
és eléje tálcára tették,)
a nagy folyó vízében megmártózva
és a folyó vízét a fejére csurgatva,
a ráerőszakolt héber vallást megtagadva
kikeresztelkedett!
(…felvette magára a kereszt(ény)séget…)
…és az égi Atyának ígéiből
(a megfélemlített és manipulált
értelmi-érzelmi zűrzavarban, erkölcsi dilemmákban,
gyűlölködésektől-szenvedő (köz)népnek tartott)
templomi, pusztai és a hegyi példabeszédeivel,
az Igaz Szó erejével: pogányokat megtérített,
a hitehagyottaknak hitet adott 
és a keresztényi irgalomról, keresztényi szeretetről,
keresztényi megbocsájtásról és a túlvilági örök életről
okított és oktatott.
Ha szükséges volt?
Kenyeret és bort szaporított,
vakot, bénát, leprást, fekélyest,
vérző asszonyt meggyógyított,
halottakat halottaiból feltámasztott,
még a bűnét megbánó
parázna asszonynak is megbocsájtott!
..de a keresztényi irgalom mellett
kiűzte-hajkurászta, korbáccsal ütötte
 az Isten Házát megszentségtelenítőket,
és  szentségtörőket: 
a Mammonnak hódoló nyerészkedőket:
a brókerokat,
az alkuszokat,
az uzsorásokat,
az orgazdákat,
a spekulánsokat,
a kufárokat
és a csencselőket…
*
Egyszer megkisértésében
a világ legmagasabb hegyének ormán
hiába mutatta meg neki
és akarta  az egész világot,
a lábai elé tenni,
a lelkét még akkor sem tudta elvenni
és nem tudta Őt magáévá sem tenni 
a Sátán…
*
Az Isten Fiának elárulása,
perbevonása és elítélése
( Mint mondják,
Galilea… Szamaria… Júdea népe közt
felütötte fejét a korrupció:
a harácsolók kollaboráltak a megszállókkal,
és a rosszakaratú emberek besúgtak
a helytartói titkosszolgálatnak…)
Amikor hosszabb távollét után
szamárcsikón belovagolt a Szent Városba,
a köznép Izráél királyaként üdvözölte Őt.
*
Történt egyszer, hogy a zsinagógába
a hosszú, kibomlott hajánál fogva
húzták-vonták, vonszolták
be a parázna asszonyt,
(aki hiába bánta meg őszintén a hűtlenségét, mégis…)

hogy  bűnös fejére olvasva bűneit,

 szégyenül halálos megkövezésre ítéltessék.
és akkor ott helyben, azonmód  
nyílvános megkövezésre is tétessék!
Azt mondta akkor nékik a jelenlévő Isten Fia:
-Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!
Erre az igaz szóra, a gyülevészek közül többen
elsomfordáltak,
szétszéledtek, odébbálltak…
*
Ekkor már azonban, az Isten Fiának is
meglettek, megvoltak számlálva a napjai!
Mert cseppet sem nyugodtak,
nem nyughattak 
a Sátán felkent papjai,
a zsidók Istenének káromlásáért
megkövezésre Őt is
a maroknyivá apadt 
felheccelt tömeg kezére akarták adni.
Ő azonban  hozzájuk valahogy’ emigyen szólott:
-Ti nem Ábr(ah)ám véréből valók vagytok!
Az én Atyám a Világmindenség Ura,
a Ti Atyátok maga a Sátán!
…és Ti az Atyátok kedvére igyekeztek tenni,
aki a kezdetektől fogva gyilkos?!
Ekkor e rémes nép(ség) közt elvegyülve,
nyomtalanul eltünt a vádlói elől…
*
Mint tudjuk,
Ő mindig, mindenkinek, mindenhol
az isteni Ige valóságos és tiszta hangján szólt!
Sion városában is nagyon sokan voltak,
akik követték Őt, de voltak,
akik reá féltékenyek voltak
és egyszer csak besokalltak,
…vagy velük egy gyékényen árulva
lett egyik hitvány tanítvány-
hittársa által harminc ezüst sékelért beárulva,
(…amit utolsó közös étkezésükkor 
a tanítványainak meg is jegyzett…
Közben a történelmet hamisító írástudók,
és az acsarkodó, gonosz főpapok által,
az idegen megszállók helytartójánál
lett minden furfangot bevetve követelve:
- Helytartó!
Inkább legyen a tömlöc mélyén
halálos ítéletére váró
rablógyilkos briganti az útjára engedve,
de ez a tőlünk elfajzott csaló,
bálványimádó és fanatikus lázadó,
irgalmat és szeretetet hirdető fattyú,
megátalkodott Ember Fia,
‘ki mindenhol azt beszéli saját magáról,
hogy Ő az Isten Fia,
a zsidók királya, 
Izráél királya  
és a Világ királya,
 Ő legyen helyetteelítélve!
…és ahogy illik, ahogy dukál, 
legyen szakadt saru a lábain
és fehér gyolcsruha az öltözete,
legyen ágas-bogas
tövisekből font koszorú
a fejére erőltetve,
azzal legyen megkoronázva(!),
 -hiába bánná meg bűneit a beste-
a súlyos teher alatt rogyjon össze,
 izzadjon vért a teste,
azt akarjuk, hogy fájdalmas (jaj!)kiáltása
hallatszon Jahvéig, az égig,
nyelje az út porát, úgy cipelje a keresztjét
a Kereszt-úton végig, a Koponyák-hegyéig,
ott legyen a gyilkosok közt megfeszítve!
Ott legyen vasszegekkel bitóra szegezve,
csupasz teste szíjkorbáccsal,
bikacsökkel legyen ütve-verve,
dárdák hegyétől legyen megsebezve,
szíve átszúrva, kínnal, s gyötrelemmel,
kereszthalállal halva lehelje ki lelkét…
Bitóra szegezve…
Minden úgy történt, ahogyan akarták
és követelték az ármánykodó farizeusok és rabbik:
A rabbinikus törvényszék elé citálták
(és hogy’ letartóztatásához, perbevonásához 

a hamis tanúk hamis vallomása is legyen ürügy,
és legyen már a Pászka ünnepe előtti napra bevégezve az ügy,
a képmutató vének, kik a törvényt ülték,
általuk megbélyegezve, keserves kínhalálra ítélték.
De ő felvállalva,
magára véve ősszüleink eredendő bűnét is
és e ‘mocskos’ világ minden bűnét is,
nem tett átkot az árulóján,
sem a bíróján, sem a helytartóján,
hanem minden gonoszságot ellene tevőknek
és a halálát kívánó, körülötte lévőknek
fent a bitóján mindnek megbocsájtott.
Hosszú órákig tűrte még a megaláztatást,
(a gyalázkodást, az ’eláztatást’)
és a testi-lelki fájdalmakat,
míg egyszercsak
ős(e)i arámi (anya)nyelvén fel nem jajdult
az Istenemberré lett
és bűnös emberként megfeszített
Isten Fia:
- Eloi, Eloi, lámmá szábáktáni?!
(-Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?!)
Majd az égi Atyja kezébe ajánlva magát,
e földi létének
harmincharmadik évében
kilehelte a lelkét.

*
A harmadik napon feltámadva
(Mikor a lét benne már nem pislákolt,
sírtak és jajgattak
és ruháikat tépdesték az asszonyok,
kétkedő bűnüket bánták már az apostolok
és halálhírét vették
és a legátusba halálhírét vitték
 az őrzésére kirendelt legionárius megszállók.)
Mikor földre szállt az este
és már csak a hold sápadt fénye világolt,
akiknek addig hitet adott,
erőt adott és istápolt,
a keresztjéről lementették,
sziklasírba eltemették
és alászállt a pokloknak,
hol elkárhozott lelkek voltak a holtak,
könyörögtek és nyöszörögtek,
sírtak és jajgattak,
de már hiába bánták,
‘mit embertelen és istentelen
földi cselekedeteket életükben elkövettek,
ezért ők a mennyei Atya által
örökös időkre
a pokloknak tűzére ítéltetettek lettek
és a pokloknak tűzében égettettek…
…de az Isten Fia, 
ki lett az Ember Fia,
hiába volt százszor is, ezerszer is elátkozott(!),
mégsem lett közöttük elkárhozott,
bárhogy’ is akarta Judeában a maffia(!),
mert erőszakos halálából,
a sziklasírjából
halálának harmadik napján,
halottaiból feltámadva
és  fénylényként megelevenedve,
többször is megmutatta magát az Őt-követőknek,
míg (az első eljövetelét,
küldetését befejezve) 
 erőben, fényben, dicsőségben
az égi Atyához nem távozott…
*
Sé, 2015.04.30.-06.03., 2015.09.01.-10.25., módosítva:2016.02.15.-03.25.
 

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=1803

Beküldte: - márc 28 2016. Kategória B.Kiss-Tóth László. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek