B.Kiss-Tóth László: Mesék a Világmindenség megteremtésének történéseiből

B.Kiss-Tóth László:
Mesék a Világmindenség
megteremtésének történéseiből 
(mai, e világi értelemben)
*
Előszó:
Mondják, hogy az ősi,
szent könyvekben eléggé érthetően,
már ősidőktől fogva emigyen leírva vagyon,
hogy történt egyszer réges-régen,
-valamikor még- 
a világkorszakok kezdetének kezdetében,
amikor még elérhetően közel volt a távol,

amerre ellátsz és amerre nem látsz,

 

nem volt sem itt, sem ott, sem máshol, 
…és föld sem volt,
…és víz sem volt,
…és levegő sem volt,
és a nagy semmin kívül 
sehol, semmi más nem volt,
akkor történt egyszer,
hogy az időtlen idők
és beláthatatlan messzeségek
távolságok-nélküli urának:
az Őserőnek eszébe jutott,
hogy most már ideje lenne
valami nagyot és hasznosat is tenni(!),
hisz’ ettől lehet igazán
az idők végezetéig(!)
minden korban élő(lény) által 
közismertnek is
(és elismertnek is) lenni…
…és ekkor szépségében,
szerkezetében
és örök változásában,
időben -és térben-utánozhatatlan,
ám minden vonatkozásában 
nagyszerű alkotás létrehozására
támadott néki nagyon-nagyon-nagy kedve…
(…a darwinista-ateisták meg 
e történéseken azóta is csak’rágódnak’,
csak ‘rágódnak’ értetlenkedve
és a fejüket csóválják hitetlenkedve…)
*
A világteremtési történések
még a kezdetek kezdetének kezdetén 
a hét első napján 
(talán éppen hétfői nappal) kezdődtek
és utolsó napján
(vasárnapi nappal) végződtek…
*
A legelső kozmikus világnapon,
ami akkor akár
egy világtörténeti korszakot is jelentett,
 az Őserő eget
és valami Föld-féle képződményt teremtett,
ahol mindenfelé:
a tátongó mélységekben,
a végeláthatatlan síkságokon
és égbekapaszkodó domborulatokon
  csak a kietlen pusztaság
és sivárság
és üresség volt
és a pusztaságoknak fölötte 
valamiféle homályos-fagyos szürkeség
és lélekvesztő ridegség honolt…
… ahol mindenhol, minden káoszba hullt,
a végeláthatatlan őstengerre meg a sötétség,
mint valamiféle alkonyati iszonyat borult
és a Nagy Alkotó lelke ott lebegett
a végeláthatatlanul-nagy vízek felett(!)…
*
Ám a Teremtő ekkor körbetekintett,
fürkészőn átvizsgált mindent,
és megütközve látta,
hogy eddigi munkája nem volt ugyan fölösleges,  
de volt az bizony,
volt az bizony még nagyon is kezdetleges(!)…
Ezért kiadta a parancsot a világmindenség energiáinak,
hogy mielőbb hozzanak le világosságot ide a földre(!)…
A kozmosz energiái ekkor tanácskozni
az isteni szóra minden összegyűltek,
amitől lett elhatározásuk egyetemleges
és kimondta,  
hogy a nyugalomban lévő,
elfekvő  fényenergiáikat
minden mind-mind összegyűjtsék,  
egyesült fényerővé közösítsék,
‘mi egyszercsak errefelé,
…arrafelé,
…mindenfelé
szerteszéjjel a nagy semmibe,
a végtelenbe
 el nem kezdi a fényességét sugározni…
…és a fényáradat 
mikor a sárbolygónkat körbefonta

                                                                                   és fénybe vonta, 

a Földnek földjei fölött
és vízei fölött
attól lőn mindenfelé
valamiféle
addig még soha nem látott
 világosság…
Mikor ez bekövetkezett,
utána az következett,
hogy a Nagy Alkotó
szétválasztotta a fényt a sötétségtől,
így lett megteremtve általa 
mindenik éjszaka után a nappal
                                                                   és mindenik nappal után az éjszaka…
*
Ennek utána megint 
kiadta a parancsot a kozmosz energiáinak,
hogy legyen általuk itt a Földön melegség!
Ezért a világ energiái
megint minden összegyűltek,
és megállapodtak abban,
hogy a nyugalomban lévő,
elfekvő hőenergiáikat is összegyűjtsék
és egyesítsék

és az összesített hőáradatuk hőjét is
elkezdjék sugározni a Föld felé…
…és amikor az áradó hőáradat
             a bolygónkat körbefonta,              
a Földnek minden földjei
és minden vízei fölött
 ettől lőn
valamiféle langy’ melegség…
*
 Az első világkorszaki nap
mire a végére ért volna,
a világ energiái 
az összes hőenergiájukat

a fényenergiáikkal összevonták,

majd összesűrítve az energiahalmazt
elgázosították azt…
…és ebből keletkezett a Nap,

                                                                                  ami mindennap

(azóta, mióta világ a világ,)
melegen ontja fényáradatát 
 le ide a Földre…
*
A második világnapon 
elválasztotta a Teremtő
az ég boltozatának burkolatja alatti vízeket is a vízektől
és a földeket is a vízektől,
hogy a földeken mindenfelé tűnjék elő a szárazulat,
majd levegőéggel vonta be körbe,
körös-körül körbe-körbe a Földet….
*
         A harmadik világnapon         
langyos esőt küldött le a Föld földjeinek felszínére,
‘mi megöntözte mindenfelé a szárazulatot, 
és a földben lévő magvakból
ehető növényeket is sarjasztott.
…és a földekből
édesvízű forrásokat is fakasztott
és a Földnek pusztaságai
szinte mind-mind megelevenedtek,
termővé téve
a lankákat, a síkságokat és a hegyvidékeket
és mindenfelé virágos réteket
és összefüggő erdőségeket teremtett…
*
A negyedik világnapon
a világmindenség egének boltozatjára,
(a burkolatjának palástjára)
a világmindenség szabályai szerint
és a saját maguk szabályai szerint

működő Holdat,
más bolygókat
és sok-sok ezernyi csillagot helyezett,
hogy a nappali napokon átvéve a Nap fényét
éjszakánként mint a kis lámpások,
megvilágítsák a bolygónk felszínét…
…és az elválasztott nappalok és éjszakák
jelezzék az elmúló napokat,
a heteket,
a hónapokat
és éveket…
*
Az ötödik világnapon,
a természet vegetációjára
és időszakonkénti megújulására 
a Földnek minden zegét-zugát,
erdejeit és mezejeit
különféle-fajta vad
és szelíd állatokkal,
mindenféle bogarakkal
és csúszó-mászókkal,
a vízeit halakkal
és más úszni tudó állatokkal,
a levegőeget meg mindenik földek felett
és mindenik vízek felett szálló
apró-és óriásmadarakkal népesítette be…
*

A Nagy Mű már majdnem elkészült,

mikor a Nagy Alkotó megint széttekintett.
Felsóhajtott,
mert úgy érezte, hogy már sokat tett,
de mégis…
…de mégsem szabad ennek így lennie! 
Mindaddig kell még valami érdemlegeset tennie,
amíg műve tökéletes nem lesz,
addig  nem szabad lepihennie,
hiszen teremtő munkája teljességéből
még mindig hiányzik még valami fontos rész(let):
…hiányzik belőle: az ember(!)…
*
Mikor a hatodik világnap is eljött,
a fáradságos munkának újra nekiállott,
hogy feltegye teremtés-művére a koronát!
… ám mivel eléggé hiányos volt már a készlet
a Föld  égtájainak
legkiesebb vidékeiről
szinte por-állagú,
de nagyon termékeny
termőföldet hozatott,
majd azt áldott két kezével,
forrásoknak friss vízével
képlékeny masszává összegyúrta, 
mindaddig formálgatta,
alakítgatta,
‘míg ember-formájúvá nem lett.
…azután a sárbábut a saját képére igazítgatta.
Mikor saját isteni lelkéből még lelket is lehelt belé,
lehelletétől a gólem megmozdult,
 sugallmazásától erő költözött belé
és minden porcikája megelevenedetté
és életképessé lett.
Mikor már immunrendszere is megerősödött,
a teremtője így szólt hozzá:
-Tovább már ne várj!
Embernek csináltalak,
hát most azt mondom Néked,
hogy: -Kelj fel és járj!
Ő volt a világon a legeslegelső ember,
egy szép férfiember,

                                                                                  ‘kinek az erdők,

a mezők
és a levegőég állatai  
mind-mind a csodájára jártak,
hiszen e Földnek
bármely vidékén is jártak, 
ilyen csodás,
izmos és daliás
emberi lényt még,
(kinek e világon
még párja sem volt,)

mióta világ a világ,
eddig még soha,
sehol nem láttak!
…és amerre a szem ellát,
körös-körül,
még hozzá hasonlót,
hozzá foghatót sem találtak(!)…
Mint tudjuk,
a  férfiember hímnemű volt
és atyai alkotójától,
az Ádám nevet kapta örökül…
*
Ám a Nagy Alkotó

mesteri művének teljes megteljesüléséhez, 
még mindig…
…még mindig valaminek a hiányát érezte,
ezért fáradságot nem kímélve, 
teremtő művének további ‘csiszolgatásába’ fogott:
mikor a világ egyetlen férfiúja
nyugovóra és aludni tért,
annak jobb oldalsó bordájának csontozatjából,
(… és talán húsából
és inaiból
és idegeiből
 és zsigereiből
és vérereiből
és génjeiből?)
a férfiemberhez hasonló,
de tőle mégis különböző embert készített.
(…és ezáltal a ’teremtés koronájára’ 
egy ’értékes drágakövet’ helyezett.)
Miután isteni lelkéből beléje is lelket lehelt,
 feltöltődött ő is energiával
…ám belőle meg olyan
 nagyon-kívánatosra sikeredett
nőnemű ember lett(!),
hogy (felül)múlhatatlan szépsége
mindenfelé beragyogta a vidéket…
Mesterétől
 az Éva nevet kapta megkülönböztetésül
majd odavezette a férfihez,
hogy odaadja neki (nem szolgálójának(!),
hanem élete (örökös,) hűséges  párjának…
*
Mintha anya szülte volna őket,
teljesen mezítelenek voltak mindketten,
de sem egymás előtt,
sem a Teremtő előtt,
sem az állatok előtt
nem volt szégyenérzetük.
Fügefalevéllel takaróztak,
ha mégis fáztak
vagy megáztak…
Lakóhelyükül
a világ legszebb vidékén lévő,
széltében-hosszában több mérföldnyi,
csodálatosan szép Édenkertet jelölte ki számukra,
ahol, …ami szem-szájnak ingere csak volt,
ott nekik minden megadatott volt,
hisz’ a teremtőjüktől is,
meg a természettől is,
bármi, ami

mindennapi 
életfeltételükhöz szükséges csak volt,
megkaptak minden élelmet…
…és még csak
hírből sem ismerték a félelmet,
mert nem éltek ott
 csúszó-mászók,
mérges darazsak,
dögevő legyek, 
ijesztő szörnyek
és utálatosságok, 
hanem színes tollú madarak
trillázó énekétől zengett az erdő,
gyönyörű pillangók szálltak rá
az illatozó virágokra,
szelíd vadak kergetőztek,
és minden olyan volt,
mint egy minden jóval
roskadásig megterített asztal:
tele mannával, malaszttal,
a csörgedező patakok,
tavak meg úszkáló halakkal 
és a földig hajló, szétterülő bokrok
árnyat tartó fák
és más földi növények kínálgaták nékik

az ízletesnél ízletesebb gyümölcseiket…
Ekkor a Teremtő intő szóval
emigyen szólott hozzájuk:
-Ti Emberpár, jól figyeljetek,
mert most hozzátok beszélek!
Nektek adom ezt a Kertet
mindkettőtök lakóhelyének,

legyetek benne társak minden jóban
éppen úgy, mintha lennétek
egy testben egy lélek!
(Gondoltam, mi lenne,
ha titeteket egymásnak
és nem másnak
teremtenélek…)
Ám óva intelek bennetek’!
A Kert minden vízének vízéből ihattok(!),
 minden növényzetnek terméséből,
minden fának gyümölcséből ehettek(!),
csak a Kert közepén lévő  
Kárhozat (alma)fájának gyümölcséből ne egyetek,
mert attól halálos bűnbe estek, 
nem üdvözültök,
és még bűnbocsánatban sem részesültök,

hanem kínok közt
halálnak halálával haltok,
örök időkre elkárhoztok
és még az ivadékaitok is 
és minden nemzetségetek
fiai is, lányai is bánni fogják,
hogy a ti eredendő bűnötökben leledzenek(!).
Ezért, én,
mint a Világmindenség örökös Ura
és parancsolója
mingkettőtök atyai alkotója,
ennek a fának 
minden gyümölcsének evését
megtiltom nektek(!)…
*
Mire a hetedik világkorszaki nap elkezdődött,
a Teremtő is elfáradott…
Látta, hogy térben és időben
milyen nagyszerűt alkotott.
Megáldotta hát és megszentelte művét,
és pihenőnappá tette a hetedik napot:
a vasárnapot,
majd leheveredett,
kinyújtózkodott
és nyugovóra tért…
(…ám továbra is fenntartotta magának a jogot,

hogy mindörökkön örökké
ha kell, ne habozzék:
 a megteremtett világ működésébe,
a természet rendjébe,
az emberi cselekedetek trendjébe,
ha úgy látja jónak, azon nyomban,
 akár példát statuálva is rögtön beleavatkozzék…)
*
Az első férfiember
és hűséges (asszony)társa
emberré történt megelevenedésük óta
már hosszú ideje éltek
bőségben
gyönyörűségben,
boldogságban
és meghitt szeretetben,
(tisztelve a természetnek 
Teremtő-alkotta értékeit)
és jóbarátságban voltak
az Éden minden állatával…
Játszadozásokkal, hancurozásokkal.
a madarak trillázó énekeinek hallgatásával,
a csodaszép pillangók
különleges, illatos virágokra szálldosásának,
a szelíd vadak kergetőzésének, ficánkolásának
és a természet furcsaságainak
és szépségeinek csodálatával,

(mondhatni, édes semmittevéssel!)
teltek el egymásután
a földi napjaik, heteik, hónapjaik.
(Azt hitték,
hogy ez a csodálatos élet
 a természetes élet,
‘hol nem kell soha,
semmitől sem tartani
és ez az állapot
talán az örökkévalóságig
fog nekik majd tartani(!)…)
*
Sé, 2016.03.13-2016.08.13. 

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=1834

Beküldte: - aug 14 2016. Kategória B.Kiss-Tóth László. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek