Szathmáry István – Trianont ledöntjük

Szathmáry István (1877. febr. 4.-1944. márc. 5. főjegyző, költő.) Trencsén szülötte volt. Trianon után hazafias versei miatt menekülnie kellett a Felvidékről. 1945 után verseit minden létező könyvből kihagyják, költészetének létezését pedig minden fórumon letagadják. Szerencsére ez nem sikerülhetett, így most, az elvileg szabad XXI. században már újra hozzáférhetőek és élvezhetőek versei melyekből árad az eszményi hazaszeretet.
Jankó titka című munkájában a kortársaktól nem megszokott módon (igaz, még a trianoni döntés előtt) hitet tesz a magyar, és tót nép barátsága, bajtársiassága mellett, szemben a cseh „rablók” kegyetlenkedéseivel. A címszereplő Jankó, a jókedvű szlovák fiú, aki dalolva menetel a harcba magyar testvéreivel:
,,…
Virág volt akkor süvegükre tűzve,
így keltek útra, gyilkos harci tűzbe
bús harcmezőkre vérük ontani
híres Nyitrának híres fiai:
kemény fiúk, magyar meg tót legények,
de már a tótban is magyar a lélek.
mert azzá tette rég. amit a múltnak
szent harcmezöin közösen tanultak”.

A vers a közös Hadba vonulás már-már idillikus képei után elkomorodik, hiszen a cseh katonák váratlan éjszakai támadásának Jankó is áldozatul esik.
„S Jankó végsőt sóhajt. Ép arra jött a kósza nyári szellő,
reményt fakasztó, vágyakat lehellő,
s fölfogta gyorsan azt a hősi sóhajt,
Szárnyára kapva Jankó sóhaját
viharrá nőtt a szellő odaát,
a Kárpátokba érve fergeteg,
orkán kacag, sír, hogy a föld remeg,
s a felvidéknek minden bérce-völgye,
úgy zúgja-zengi mintha mennydörögne:
»Cseh árulót gyűlöljön tót anya,
hazánk csak egy van, a magyar haza!…«”.

A költemény a Budapesti Hírlapban jelent meg, később tót nyelvre is lefordították — ennek köszönhető, hogy a megszálló cseh csapatok elöl Budapestre menekült. Persze Szathmáryniak sem minden verse volt ilyen idilli, testvéries. Mi nem feledhetünk című, rögtön a trianoni sokk után után keletkezett költeményében már-már Sértő szólamait idézi. „Mi nem feledhetünk!
Arany kehelyben hozzák bár nekünk
a feledésnek csalfa mámorát,
undorral fogjuk félrelökni és…
és szomjazunk és gyűlölünk tovább!”
- adja meg rögtön a vers indításakor az alaphangot, melynek ereje később sem csökken.
„Csak gyáva. korcs szíveknek nyújt vigaszt,
feledni azt,hogy elrabolták orvul mindenünk,
mi drága, szent ereklye volt nekünk”
— fejti ki véleményét azokról, akik mégis képesek leniének erre a isiár-isiár árulással felérő tettre: elfelejteni azt. ami a miénk volt. Fel is sorolja északról
(„miről regél a Tátra zord szele, Késmárk felől üvöltve Kassa táján?”)
keletről:
(„Erdélyt, a kincses második hazát,
ahol Rákóczi, Bethlen zászlaját
látták lobogni téres századok”)
délről :
(„Arad szent sírján új erőre kaptunk, bánsági rónán dús kalász arattunk,
a Zrínyik földjén villogott a karci,
eb ura fakó, ne bántsd a magyart!”)

a magyar történelem nevezetesebb helyszíneit, és leszögezi: nem sokáig kell már várniuk a rabigában sínylődőknek a felszabadulásra.
„Csak várjatok. csak bízzatok: lesz itt,
lesz meg e földön nagy leszámolás,
amikor majd minden rovás,
bűn, céda gaztett elnyeri jutalmát,
s felvirrad újra a magyar szabadság.
Magyar dicsőség fényes napja rátok!
Testvéreink, ti nem hiába vártok,
feltámadás e büszke dac nekünk:
mi soha, soha nem feledhetünk!”

Ennek a rendíthetetlen hitnek, ennek a soha bele nem nyugvásnak a nagy mesterműve a Trianont ledöntjük, című költemény, melynek a rendszerváltás óta kialakult hatalmas népszerűségét mutatja, hogy többen is megzenésítettek a nemzeti oldal zenekarai közül. (Romantikus Erőszak) Szathmáry minden hitének, művészete minden pillanatának esszenciaszerű összefoglalása ez a remekmű:

Árpád büszke népe, soha ne feledd:
Csonka, rab hazában élned nem lehet,
Szégyen lenne sorsod, becstelen halál,
Hogyha szolganépként láncot hordanál.
Ellenség tiporja most a szent rögöt,
Melyet hős apáid vére öntözött,
Hős apáid vére nem hiába hullt:
Nagy, szabad hazáról szól a drága mult.

Szép turul feszítsd ki végre szárnyadat,
Hosszú téli éjre is jő virradat,
Hajnal fénye vár majd, nem sötét ború,
Kárpátok hegyorma, égi koszorú.
Új munkába kezdjen milliónyi kar,
Új, nagy eskü zengjen, mint a szélvihar,
Hisz velünk az Isten és az ősi jog:
Trianont ledöntjük, zászlónk győzni fog!

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=367

Beküldte: - jún 7 2011. Kategória Szathmáry István. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek