Kiss Menyhért – Feltámadunk

Kiss Menyhért (Nyárádköszvényes, 1880. márc. 19. – Bp., 1934. okt. 14.): költő, író.
A jogot Bp.-en és Kolozsvárott végezte. 1906-ban államtudományi doktorátust szerzett. 1904-től újságíró, 1913-tól felső kereskedelmi isk.-i tanár Bp.-en. 1920. okt. 20-tól ngy.-i képviselő. Az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME), majd 1923-tól 1929-ig a Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártnak (Fajvédő párt) tagja. Számos verskötete és elbeszélésgyűjteménye jelent meg.
“…Sok meggyőződéssel és szónoki lendülettel mondotta el mindezeket – politikai hitvallását - Kiss Menyhért, majd hozzátette még, hogy politikai ideálja: Mahatma Gandhi, aki 340 millió hindut szabaditott föl és visszaadta politikai függetlenségüket. Mutatja a könyvet, amelyet belépésemkor olvasott: Romain Rolland: “Gandhi”-ja. Eredeti franciában. Beszélgetésünket pedig ezzel az önérzetes kijelentéssel fejezi be:
- Meg vagyok győződve arról, hogy sokan elhullanak mellőlem jobbról is balról és én akkor is politikai tényező leszek.


Feltámadunk

Kérdezd meg a hervadt, lombjavesztett fákat
Nyirkos, rojtos ködben őszi délután:
Hiszik, hogy még egyszer zöldselyem ruhában,
Sárga verőfényben remegnek buján;
Hiszik, hogy gallyaik virágba borulnak,
S illatos gyümölcs csüng az ágak hegyén?
Süppedő avarban a fák azt sóhajtják:
Vad, kegyetlen tél jön, de él a remény…

S most a tél havában megdermedve áll,
Hiszi-e, hogy füsti fecskék repdesik be
S rózsakoszorúkkal szegi be a nyár?
Hol most farkas, róka enyhíti szomját,
Partján a nap kéklő ibolyát fakaszt?
Jégvirágok között sírva sír a hangja:
„Jégpáncélomban is várom a tavaszt…”

Kérdezd a Marost, mért siet a Tiszába?
Mi húzza-vonja az Alföldünkre le?
Mit suttog Gyergyóban, mért zokog Aradnál,
Zúgásában egy rab nép üzenete:
Zavaros a vizem könnyek záporától,
Partom vértől, könnytől, átoktól sajog.
Eg, föld, tűz, víz, pokol üzeni keletről:
Tél van, alszom, ám de halott nem vagyok…

,Magas Tátra ormán fagyos szellő nyargal,
Haragosan fut a Dunába a Vág.
Rákóczi hű népét hozzánk húzza-vonja
Minden fenyő, gyopár, kőszirt, lombos ág,
Ok is két éve már sziklasírba zárva,
Szívükre csalódás hópelyhe havaz,
De millió véres ajkon már parázslik:
Nem haltunk meg testvér, lesz egyszer tavasz…

Csak itt van halál, itt, Duna-Tisza táján,
Itt nincs hit, akarat, bátorság, merés,
Népből, vezérekből kihamvadt az élet,
Haláltáncot lejt a fáradt szívverés.
Aki gyenge, gyáva, pusztuljon közülünk,
Hitványnak arany kell, testvér, ne feledd,
Más ősz hajjal akar cifra sírba dűlni,
Nem vagy szittyafajta, pokolba veled!

Rongyosak, éhesek, arcunk halavány,
Am ezer év óta Isten kardját tartjuk
Szerb, cseh, oláh ölő most is valahány…
Karddal, tollal, tettel egy gondolatunk van,
Más dalt, célt, szándékot mi nem ismerünk,
Feltámadunk, feltámadunk, süvöltjük,
Úgy segítsen mi magyar Istenünk!…

Nem leszünk továbbra alamizsnás koldus,
A magyar Felföld ad ércet es vasat,
Lesz gulyánk es buzánk, kétkrajcáros zsemlyénk,
Ha majd Bácska, Bánát napja ránk hasad,
Feltámadunk, mondjuk reggel, délben, este,
Nincs más vágyunk, álmunk, más gondolatunk,
Kígyó, galamb, tigris, vakondok a társunk,
Mi csak egyet tudunk, hogy feltámadunk…

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=403

Beküldte: - jún 15 2011. Kategória Kiss Menyhért, Trianon, Versek. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek