Juhász Gyula – Ballada a honi tájakról

Trianon sokkja jelenik Juhász Gyula ebben a versében is. Álmodozik, és vágyakozik Nagymagyarországról a költő. Tegyük mi is.

Ballada a honi tájakról

Az álom es a vágy biplánján
Szoktam utazni én ma már.
Hazámnak minden tája vár,
Es annyi táj rabságban, árván,
Es oly közel ma sok határ,
Melynek sorompóján a festék
Friss még,
Mint seb, melyet ütött ellenség.
Ó, mennyi szép ó, tarka város,
Dómmal, mecsettel ékesen
Tündöklik völgyön es hegyen.
És mennyi poros, mennyi sáros,
Mégis, magyar táj bánatához
Illő ez, és kedves nekem.
Az egyik szép, mert ott születtem,
A másik, mert szívem hölgye járt ott,
És van
Város, hol még nem láttak engem.
De elmegyek, hiába állít
Tilalomfát ma végzetünk,
És bár napunk most éjbe tűnt,
Meglátom fényben meg csodáit
Minden tájadnak, miket áhít
A vágyam, bár ma elorozták,
S csonka
és béna koldus ez az ország…
Herceg, idegen, aki sorsát
Látod, s hogy a könny óceán itt
S minden szívben harag parázslik
Tudd meg:
Kigyúl s féniksz lesz Magyarország

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=422

Beküldte: - jún 20 2011. Kategória Juhász Gyula, Trianon. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek