Sete Balogh Jóska – Alföldi Géza

Az alábbi vers 1956.-nak állít emléket egy szegény magyar hegedűs történetével. Megható ballada Alföldi Gézától.

Sete Balogh Jóska
Ott, ahol a Hajduságban vályogból a házak,
Szűk ebédre laskaleves a nyögvenyelő jár csak,
Bánat úr a fölső szomszéd, az alsó a sóhaj,

S pipafüstös kis kocsmákba nem járnak hintóval,
Úgy capolnak át a sáron, a csizma beázik,
Ha a szív egy búfelejtő pohár bort megáhít.
(Faluvégi kis kocsmákban cigányra sem tellett,
Szótlan ültek pipázgatva olcsó csiger mellett.)
– Arra élt a cseléd-soron Sete Balogh Jóska.
Csak annak a hegedűjén termett néha nóta.
Nem volt cigány. Parasztember. Cseléd minden őse.
Ő volt a kis vályogfalu esett hegedőse.
Hegedűjét zálogba egy vén cigánytól kapta.
Megtanult az évek során játszogatni rajta.
Maga gyártott muzsikát, meg szöveget is rája.
Ha kedve volt, kéretlenül szívből muzsikálta.
Ha látta, hogy nagy a bánat, hegedűjét vette,
Szállt a nóta. Balogh Jóska vígan énekelte:
Sej, haj, mákvirág,
Lesz még egyszer más világ!
Aki bent van, kikerül,
Aki kint van, bekerül,
Sej, haj, kékvirág,
Az lesz majd a szép világ,
Isten úgy segéljen!
Ha valakit sáros lábbal megtiport a bánat,
Muzsikálni Balogh Jóska soha sem volt fáradt.
Addig húzta, míg a bánat kivert kutyamódra
Elodalgott a szívekből, mintha nem lett volna.
Kopott öreg hegedűje arany varázspálca,
Ha akarta, szelíd mosoly, gyerek kacagása,
Ha akarta, tűző napfény, délibábos róna,
Balogh Jóska lelke volt az ezerszínű nóta.
Évek szálltak, napok mentek búban, nevetésben.
S megőszült a Balogh Jóska haja fele szépen.
Mégis önként jelentkezett harcolni a frontra,
Amikor a Kárpátokig ért a szovjet horda.
Verekedett szenten, hősen, lett is vagy hat érme.
Mikor minden összeomlott, odahaza érte.
Két lábára sebesülten könnyes szemmel látta,
Hogy kerül a vörös csillag a templom tornyára,

S amikor már úgy érezte, hogy a szíve sem ver,
Önmagának dudolgatta összehúzott szemmel:
Sej, haj, mákvirág,
Lesz még egyszer más világ!
Aki bent van, kikerül,
Aki kint van, bekerül.
Sej, haj, kékvirág,
Az lesz majd a szép világ,
Isten úgy segéljen!
Három nyáron rácsok mögül rabruhában nézte,
Hogy érik be az Úristen szép magyar vetése.
Becsukták, mert hősen harcolt büszke bakamódra.
Társa volt a kínzó bánat s bánatűző nóta.
Éjszakánként, ha azt hitte, tovább úgyse bírja
Hitét, kedvét, szívét, lelkét füttybe, dalba sírta!
Minden nóta, két nap egyes, nevetett csak rajta,
S lent a sötét zárka mélyén felzengett a hangja –
Hallgatta a börtön népe, áhitattal telve,
Mintha csak a vasárnapi szagos misén lenne!
Megverték, hogy ne „üvöltsön”, abba mégse hagyta,
Minél inkább verték, annál erősebb a hangja.
Úgy érezte, hogy az Isten nótázni rendelte.
Úgy néztek a többiek rá, mint valami szentre.
Mikor végre kiszabadult, minden áldott este
Hegedűjét mosolyogva hóna alá vette,
Oda ment a börtön elé, dalolta és húzta,
Zokogott a vén hegedű valamennyi húrja:
Sej, haj, mákvirág,
Lesz még egyszer más világ!
Aki bent van, kikerül,
Aki kint van, bekerül,
Sej, haj, kékvirág,
Az lesz majd a szép világ,
Isten úgy segéljen!
Tizenkét év úgy elrohant, mint a röpke percek,
Októberi sötét este derengeni kezdett.
Úgy látszott, hogy a szabadság szent hajnala virrad,
(Ezer után kilencszázat s ötvenhatot írtak!)

És a harcot Balogh Jóska most se nézte tétlen,
Három tankot semmisít meg fertelen kedvében,
A negyedik lánggal égve átrobogott rajta. –
Sírva temette a falu apraja meg nagyja. –
A sírjába a vonóját, úgy ahogyan kérte,
S öreg, kopott hegedűjét betették melléje.
És azóta a faluban asszony, ember állja
Éjszakánként lent a sírból felzeng a nótája,
Felkapja a szél a hangot, viszi száz határba,
Ahol annyi csüggedt szívű árva magyar várja. –
Megtelnek a vérző szívek csillogó reménnyel,
Százezer szem fel az égre mosolyogva néz fel,
Zeng a dal és nincs erő, hogy mégegyszer elfojtsa:
Hiszen minden szegény magyar egy-egy Balogh Jóska!
Sej, haj, mákvirág,
Lesz még egyszer más világ!
Aki bent van, kikerül,
Aki kint van, bekerül,
Sej, haj, kékvirág,
Az lesz majd a szép világ,
Isten úgy segéljen!

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=504

Beküldte: - szept 18 2011. Kategória 1956, Alföldi Géza. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek