Karácsony első napján délután – Szilágyi Béla

Olvasónk küldte:

Évekkel ezelőtt lemásoltattam egy verseskötetet, de a címlap elveszett. A másolatokat (30 oldal) elküldtem a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárba, Nyíregyházár. Ott Szilágyi Bélát valószínűsítették a szerzőnek. Néhány verscíme: Mikes hazajött; Rodostó a Dunántúl; A nyolcvankettesekről; Székely fiaimhoz.
Bilecz Ferenc

Karácsony első napján délután 

Karácsony első napján délután
Kolozsvárt jártam búsan és bután
Néma és árva volt az ősi város
Az emberek arca borongós, gyászos!

Két napja elmentek a székelyek,
S elvitték a reményt s életet!…
-És fényes délben…bús emlékezet!
Bejött a híres bocskoros sereg!
-Mátyás szobránál volt a pihenő,
És ott termett sok hetyke lenge nő!
És zsukátára perdültek legott,
A bocskoros had vígan mulatott!…
-És néztük, néztük – árva magyarok…
A kezünk szorul, könnyünk csorog!
S akkor éreztem azt, hogy nincsen Isten,
Mert nem lehet, hogy minket így segítsen!

És kóboroltam, mint egy bús beteg…
Hol merre, és hogy mit tegyek!
-És jött egy hősi járőr – részeg, mint a tök,
Egy hadnagyocska hencegett karddal,
Úgy nézett rám, azt hittem összevagdal
-És jött egy itt rekedt székely baka,
A parolinján három csillaga!
A székely szalag ott volt sapkáján,
És délcegen és büszkén jött a járdán!
-A hősi járőr persze megállítja!
A hadnagy úrnak villogott a kardja!
-„Le a sapkáról azt a vacakot!”
„Én nem veszem le, mert székely vagyok!”
„Székely vagy disznó? És csattan az arca,
De ajka nem nyílt egyetlen panaszra!
„Ha meghalok, akkor is székely vagyok!”
Ti pedig mocskos, rabló pimaszok!”

És erre rátámadt a hősi gárda,
És ütik, verik, legyúrják a sárba!
Nyolcan is szabják, sújtják ahol érik,
S szurony kicsalja a drága vérit!
-Mint vadállat, ordít a parancsnok,
„Majd adunk nektek, ti hitvány bitangok!
Kiírtjuk végre a fajtátokat,
Mert végre mi vagyunk az urak!
Most mondd, székely vagy te nyomorult!
S a haldoklónak torka elszorult,
És így sóhajtott: „bár én meghalok,
Azért holtan is székely maradok!”

S én végignéztem ezt, mint egy halott…
Lábam a földhöz odaragadott…
És fogcsikorgatva fel az égbe néztem,
S felsírt a lelkem, „Nincs Isten az égben!”
Ez történt akkor kincses Kolozsváron,
Ez kínoz most is, mint egy részeg álom!
A franciák dicső testvéri népe
Tette: az Úr nagyobb dicsőségére!

A székely ilyet mégse tenne tán
Karácsony első napján délután!

 

Kács, 1919, július hó 

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=552

Beküldte: - okt 4 2011. Kategória Szilágyi Béla, Trianon. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek