Sinka István versek

Egy olvasónk küldte az alábbi Sinka verseket, amit ezúton is köszönünk neki.

SINKA ISTVÁN (1897. szeptember 24. – 1969. június 17.) versei

EGY SE FUSSON AZ ÉJSZAKÁBA

Jöttem, láttam, égtem, szerettem,
s most azt dalolom,
ami viharrá nőtt bennem:
a földszagú parasztok fekete kenyerét
szemükben az egyre növő homályt,
a pásztortüzek hideg
elhamvadt hamuját -
és dalolom a lengő éjjeli fákat,
az el-elfelejtett régi ösvényt;
ködös síkon dalolok mai lovasoknak:
egy se legyen, ki az éjszakába vágtat.

ANYÁM BALLADÁT TÁNCOL

Egyszer volt szép az anyám tánca,
mikor kendőjét gyepre hányta,
a Korhány vizénél, Pusztapándon,
s bokázó lába pásztortűznél,
öles apám örömére
szállt, mint illat a virágon.
De gyönyörű lábán víg figurát
eredő táncába ő se vitt,
csak mutatta ringó mozdulattal
halálba járó őseit.
Mert ugyanaz sírt fel a flótán,
hogy meghaltak azok ima nélkül,
nagy szakállal, akasztófán.

S hajnaltájon, lengő szélben,
hogy fény nyíllott két nyárszemében,
elébe raktak tíz szál gyertyát,
hat másikat meg karikába. -
Közöttük anyám ott sugárzott,
s kis csizmája lángot vert át.
Az ősi ritmust pásztorok fütyölték…
Kettő-kettő felállott szélrül,
jelezve, hogy a csúfolt ős
szép feje most halálba révül.
S a holtak szemét, ahogy lezárták:
ezt a sirató, örök búcsút
a nyárfák alatt már öten járták.

Akkor meg, mikor sírt nyitnak,
közéjük lendül hatodiknak
apám is, kinek lépteit
úgy mérte az öt táncoló,
mint ki utolsó fordulattal
az egész műbe értelmet vitt…

Mikor a gyertyák porig égtek,
még anyám eljárta a végét:
egy szál virág körül koszorút táncolt…
A juhászok meg már csak nézték,
hogy az égen hold ballag át
s csudálja nagy, fehér szemmel
anyám lábán a balladát.

NEM VAGYOK FINN…

Nem volt a Pecsora,
sem a Káma soha
az én hazám folyója;
idegen vizükben
elméletként úszkál
a tudósok vak lova.
Nem vagyok finn. Magyar vagyok.
Észak jegében nem költ a déli gólya.

Anyám ős holdleány:
hold vet sugarat rám -
annak vagyok rokona.
Se hóban se ködben
nem ringott bölcsőm:
Nem vagyok finn. Anyám a hold.
Képe az Indusban ringatózik tova.

MARADT KEREK HÁROM PENGŐ

Beléptem a kastély alá
s egy nyugtatványt írtam alá.
Kaptam summa negyven pengőt:
nyögtem érte fél esztendőt.

Akkor este bort töltöttem,
Katimnak zsebkendőt vettem,
tizenötöt télre hagytam,
tízért jobb csizmát varrattam.

Hatot adtam Tóth Bálintnak:
négyért nagyon régen sírtak
ketten is: mint a volt bíró
s Gyánból Kiss, a birkanyíró.

Maradt kerek három pengő,
meg egy újabb fél esztendő.
Rám is szólott kinn az ispán:
- na, te hogyishínak István!…

SZÓLJON, AKI LÁTTA

Dús András juhász volt,
már fekete a képe;
leásták pihenni,
le a fák tövébe.

Fiatal volt, mégis
görbe volt a háta -
…Istenem, magyar volt:
szóljon, aki látta.

ÉS ELFELEJTETTÉK

Varsányhely rétjein
öreg summás kaszált,
ezelőtt hat évvel
- láttam, harmatban állt.

Harmatban, hajnalban
kaszált negyven évig
- útját most az idők
könnyeimmel mérik.

Jól kaszált jó szóért,
jól kaszált korpáért,
kaszált önmagáért
s kaszált az országért.

Ki tudja, szegény, hogy
hány rendet is vágott,
míg az utolsónál
örökre megállott.

Hazavitték Gyánba,
szerették, mosták,
sirató nénikék
körül hajladozták.

Körül hajladozták
földet tettek rája,
és elfelejtették…
S azóta kaszája

vén szilvafa-ágon
szélben hilintázik,
s ő is, mint gazdája,
elporladni vágyik.

FIATAL ANYÁNAK SIRATÓ ÉNEKE
Világom, virágom, kedves liliomom,
kéktenger kötőmben többé nem ringatom.
Naptalan két szemét koporsóba zárom,
s útjait immár Jézusnak ajánlom.

Estéim sírósak: megszűnt patak,
nagy kéktenger kötőm végig ketté hasadt.
Hová temessem el eltörött gyűrűmet:
földig ásták bele az én gyönyörűmet.

Kézen fogva most már nagy angyal vezesse
s a szabadság arany székibe ültesse.
Mikor csorda ballag estenden, hadd lássam
arany székit, habár csillagtávolságban.

Gyászoló ruhámat talpig hasogatom,
hajamnak selyemjét porba mártogatom.
Fekete országom, fekete nappalom,
kis liliomat többé nem ringatom.

VÉGŰL SÍRIG FEKETÉBE

Szebb volt Kis Julis a nyárnál
s bátrabb minden ibolyánál.
Ifjú volt és élni jó volt
s ifjú szájjal nagyot csókolt.
Gyermeket nevelt vagy hatot,
magyar sorsban hat új vakot.
Siratta is őket éjjel
telefolyt a szíve névvel,
tele a két szeme könnyel
s a csendbe vájt tíz körömmel…

Világ telében négy fia
eltűnt. Sírt. Kis komédia.
Belé is görbült, bele ám,
bizony urak, bizony hazám.
Amikor még harmaton hált,
mondják, fehér ruhába járt.
Azután pirosba, kékbe,
s végűl sírig feketébe.

ÚGY ALSZUNK MAJD…

Óh én drága anyácskám
ki virág vagy most egy égi fácskán,
ugye jössz majd -
fekete sírodat otthagyod,
s beteg fiadat elringatod;
beleöleled fejemet öledbe
s úgy alszunk majd ketten örökre, örökre.

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=589

Beküldte: - nov 11 2011. Kategória Sinka István. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

2 hozzászólás - “Sinka István versek”

  1. Szakáli Anna

    Milyen jó újra felfedezni Sinka István költészetét. 2013. április 11-én felolvasunk verseiből.

    Üdv: Anna

  2. Most nem szólok a verseiről hanem arról amiről sehol sem tudok szóllani.
    A fekete bojtár vallomásait akartam elolvasni azonban cenzurázták megmetszették széttrancsirozták megcsonkitották meghamisitották.
    Igy már nem érdekel.
    Petőfi és József Attila és Babits Mihály verseskötetei is hamisak hamisitottak csak a legújjabb kötetekben lehet olvasni irredenta vagy oroszellenes verseiket
    és most úgy látszik hogy megmaradt ez a hazug csalás a zsidók miatt.
    Pedig Sinka válogatás nélkül gyűlölte az Egyházat papokat a bankárokat a földesurakat a gazdáit mindenkit aki elnyomta kiszipolyozta pusztitotta a magyar népet. nemcsak a zsidókat hanem a svábokat is a bankárokat és a bárókat attól függetlenül hogy zsidó sváb vagy magyar volt a népnyúzó gazember.
    Valószinűleg a zsidó parasztot nem gyűlölte csak a zsidó urakat tehát nem nevezhető antiszemitának. Vagy a drótostótot vagy a rongyos zsidót avgya cigány köszörűst. Azok a paraszti élet részei voltak a falun.

    Mindegy különben a világirodalomban a Persicos odi puer apparatus óta az idegent ha az okot adott rá gyűlölte Horatius vagy kigúnyolta az úrhatnám spanyolt Catullus. És jól megmondta Herodotus a véleményét a tyriai vagy főniciai lányrablókról mindjárt az első könyv első fejezetében. Vagy Homeros a szintén lányrabló trójaiakról.
    Tehát alkalom adtán egy fajta vagy népcsoport vagy rablóbanda mint a tengeri népek vagy a vikingek vagy a vandálok vagy a spanyolok franciák németek akik mind elpusztitották és kirabolták Rómát mig a hunok soha na meg a mórok és az arabok meg a szaracének. Na most ha valaki ezt leirja tehát az igazságot leirja akkor az faji elfogult???
    Baromság.

    Az urak a gazdag parasztok maguk is és a zsidók vagy magyar vagy cseh vagy
    osztráknémet vagy sváb vagy szász földbirtokosok egyformán nyűzták elnyomták pusztitották irtották a magyar parasztságot akár a tatárok vagy a törökök. Vagy éppenséggel a kurucok és labancok is tehát a magyarok is.
    Ők is felgyújtották falvaikat.

    Miért volna tilos megirni ha zsidó követett el turpisságot ha igaz?

    Szóval gyalázatos aljas szégyentelejs pimaszság irodalom hamisitás egy művet megcsonkitani bármiféle politikai vagy ideológiai propaganda elméletek miatt.

    Hetven évvel Sinka önéletrajzi regénye után cenzúrázni érthetelen barbár
    szégyenteljes gaztett,

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek