Szeretet világlik, ‘hol magyarok laknak – Szőke István Atilla – Karácsonyi vers

Szeretet világlik, ‘hol magyarok laknak 

Csillag után mentek a keleti bölcsek,
napkeleti bölcsek, hideg éjszakában,
mentek-mendegéltek reménykedő szívvel,
napkeleti bölcsek, hideg éjszakában.

Nappal is haladtak harmatos napfényben,
úgy indultak útnak, szívükben reménnyel,
hegyen általkeltek, völgyekben vonultak,
úgy indultak útnak, szívükben reménnyel.

Városokon mentek, poros utcát léptek,
vittek vágyakozva, boldog-békességet,
falvakon át mentek, tanyáknak köszöntek,
vittek vágyakozva, boldog-békességet.

Kerek földnek táját, egészen bejárták,
szárnyaló igéknek jövetelét várták,
pirkadt már a hajnal, balzsam-koszorúsan,
szárnyaló igéknek jövetelét várták.

Mikor megpihentek, még akkor is mentek,
apáik szavára sokszor emlékeztek,
ha meghallod hírét, indulj hosszú útra,
apáik szavára sokszor emlékeztek.

Éjt nappal követett, a nappal az éjjelt,
a régi regéknek erejét megérzék,
a Hold Napot váltott, a Nap Holddá válott,
a régi regéknek erejét megérzék.

Ezüstös hó hullott, fehér dísz a fákon,
szeretet világlott az egész világon,
zsenge barmok bőgtek, asszonyok zokogtak,
szeretet világlott az egész világon.

Megszületett, mondták, emberek reménye,
fénye messze árad, Isten gyermekének,
szívéből kicsordul világ megváltása,
fénye messze árad, Isten gyermekének.

Csillag után vágynak ma a magyar lelkek,
ma a magyar lelkek, hideg éjszakában,
mennek-mendegélnek, reménykedő szívvel,
ma a magyar lelkek, hideg éjszakában.

Király-hágó felől Hargita hegyéhez,
úgy indulnak útnak reménykedő szívvel,
kincses Kolozsvárra, Marosvásárhelyre,
úgy indulnak útnak reménykedő szívvel.

Székelyudvarhelyre, faragott kapukhoz,
visznek vágyakozva, boldog békességet,
Csíksomlyói Szűzhöz, onnan bé Moldvába,
visznek vágyakozva, boldog békességet.

Felvidéknek földjét egészen bejárják,
szárnyaló igéknek jövetelét várják,
Pozsony városában s Kassán énekelnek,
szárnyaló igéknek jövetelét várják.

Lenn a Délvidéken halkan imádkoznak,
apáik szavára megint emlékeznek,
Szabadkán megállnak, Zentán összegyűlnek,
apáik szavára megint emlékeznek

A pilisi ősök szívét dobogtatják,
a régi regéknek erejét megérzék,
zöld hegykoszorúnak ösvényein lépnek,
a régi regéknek erejét megérzék.

Másfelé is mennek, testvért látogatni,
szeretet világlik, ‘hol magyarok élnek,
egymást átkarolják, közös Kárpát-körben,
szeretet világlik, ‘hol magyarok élnek.

Megszületett, mondják, magyarok reménye,
fénye messze árad, Isten gyermekének,
szívéből kicsordul népe óhajtása,
fénye messze árad, Isten gyermekének.

Szőke István Atilla

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=663

Beküldte: - dec 14 2011. Kategória Szőke István Attila, Versek. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek