Kiss Dezső – Négy szobor

Kiss Dezső (1883-1996) Komáromban született  újságíró, műfordító. 1919-ben tért haza az I. Világháborús hadifogságból. Versek,  Hazám és Költemények címmel láttak napvilágot verseskötetei, és regényírással is próbálkozott. Az alábbi verse igen szívbemarkolóan szól az országrablást szimbolizáló szobrokhoz, és hozzánk.  A vers címe, és a verseben megszólított égtájak arra a négy szoborra utalnak, akik az elrabolt területeket szimbolizálták.  1921. január 21. állítottak fel közadakozásból a Szabadság téren.

KISS DEZSŐ
Négy Szobor

Napnyugotnak izenem: közszájon forogjon,
Mindenkinek szíve csak ettől dobogjon,
Minden vércseppecske ettől izzon, forrjon,
Fertő selymes habja csak ettől suttogjon,
Rejtelmes nádasa csak ettől suhogjon…
— Ezt súgja a szellő, a szélvész rikoltsa,
A nagyczenki kripta ez egyet dobolja,
Ezt hirdesse fennen büszke Esterháza,
Ez lángoljon ősi Sopron városába:
Kedves hű testvérünk, nem adunk, nem adunk
A rablóknak, inkább mindnyájan meghalunk…
Északnak izenem, hol a büszke Tátra
A magyar égboltot karjaiba zárja,
Hol piheg remegve ódon Igló, Lőcse,
Kézsmárk, hős Thököly nyugovója, fészke.
Izenem Dévénytől Pozsonyig, Kassáig.
Urunk, fejedelmünk, Rákóczi sírjáig…
— Ordítsa szavamat a dühöngő orkán,
Váljon mennydörgéssé fenyveseknek ormán,
Legyen benne minden csillag sugarába,
Amely felé sóhajt a pásztor mélázva,
Ezt tükrözze vissza Csorba smaragd tükre,
Szikrázza Tarpatak minden gyémántcsöppje,
Dörögje ős Kriván, suttogja szép Selmecz
Hogy: amint egykor volt, nemsokára úgy lesz!
— Akik belopóztak őrizetlen házba
S az alvó beteget lekötötték láncba,
Nem lesznek sokáig bitor urak itten,
Úgy segéljen minket Urunk, a nagy Isten!…

Izenem Keletnek: Drága szép testvérünk,
Te feléd sóhajtunk, könnyünkön át nézünk…
Szent László városa, szép, szomorú Arad,
Látjuk könnyeteket, halljuk sóhajtokat…
Kolozsvár, Segesvár, legendás vidékünk,
Bűvös Szent Anna-tó, tudjuk, mi vagy nékünk…
Ősi Vajdahunyad rabbilincsbe zárva,
Hörgéstek, kínotok az egeket rázza…
— Ha a rab nap után leszáll a rab este,
Szálldosson hozzátok Petőfinek lelke…
S ha megnyílnak egykor majd a katakombák,
Melyek testvéritek segítségét hozzák,
Gúzsba vert erőtök akkor kipattanjon,
Suttogástok akkor mennydörgésbe csapjon,
A kráter kitörjön, tüzes eső hulljon;
Addig suttogjatok, szép dajkamesékbe,
Élesszetek hitet, bizalmat a vérbe,
Elmegyünk hozzátok, elmegyünk, elmegyünk,
Nem nyugszunk, míg újra egyekké nem leszünk…
Délnek azt izenem, mely kincseit tárja
És most a rablóknak gazdag éléstára,
Duna Tisza köze, Bácska, híres Bánság,
Lihegő kebletek ölelésünk várják…
— Szabadka, Temesvár, nem vártok sokáig,
A szent Turulmadár kiterjeszti szárnyit
S rebbenve, sikongva szólít a tettekre.
Vérpatakok folynak a kalásztengerbe…
Megjelenik újra Hunyad’ es Kapisztrán
S magyar zászló leng majd tornyaitok ormán…
Édes szép leányzó, örömtől csapongva
Oltalmad találod a magyar karokba’…
Miénk lészesz újra, úgy, mint voltál eddig,
A mezők, a hegyek a mi nevünk zengik. —
Ébren aludjatok, míg üt a szent óra
Édes ölelésre — a találkozóra…

S izenem, kiáltom szét a Nagyvilágba,
Hogy hiába suhog galád hóhérbárdja,
Hiába firkálják a sok papirrongyot,
Hiába diktálnak röhögve rabkosztot,
Hiába fonják a rabság kenderkócát,
Hiába lopják el testünk koldusrongyát,
Hiába alkusznak settenkedve, félve
Az orvul leütött végső vércseppére,
Bármit karatyolnak, voltunk, vagyunk, leszünk,
A mi szűz portánkon csak nekünk van helyünk…
Ki ide tolakszik, ebül jött, megjárja,
Kiverjük a mérgét; ebül lesz halála.
Úri gavallérság ki van innét irtva,
Szívnek bárgyú könnye ki van innét sírva,
Hitetlenek lettünk mindenben, mindenben,
Nem hiszünk mi már, csak a magyar Istenben,
Csak egyedül Benne az örök igazság,
Mert őbenne fogant a nagy Magyarország!…

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=931

Beküldte: - máj 9 2012. Kategória Kiss Dezső, Trianon. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

1 hozzászólás - “Kiss Dezső – Négy szobor”

  1. Silye Lídia

    Isten áldja meg a magyar érzésű drága értékes költőinket és ha már nem élnek a poraikból mint Főnix madár új költők sarjadjanak.Szívemből kívánom.
    Silye Lídia

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek