Hangay Sándor – Kiáltás Szent Istvánhoz

Hangay Sándor (1888–1953) költő, hírlapíró. Gyóni Géza mellett az ő líráából sugárzott a legköltőibb módon a katonai szellem, hisz honvédszázados volt az első vilgháborúban. Számos versét németre is lefordították, sokat meg is zenésítettek.

HANGAY SÁNDOR
Kiáltás Szent Istvánhoz

Turul népét, ki földhöz megkötötte
S lenyeste lelke csélcsap szárnyait;
Ajtonyt, Koppányt — kit porbasújtott ökle,
Hogy többé mar nem várnak rájuk itt
S Tunozubát, a vadkant megalázta,
Vazul fülébe ólmot öntetett,
Várost emelt a végtelen pusztába,
Szabott törvényt es rendelt végeket,
Nagy zabolázónk — ezredév határán
(Halkítsátok a tömjénes zenét!)
Kopjás vitézként itt állva a vártán,
Köszönt István, egy Ajtony-nemzedék.

Nem lázadásra száll feléd kopjája, T
üzet sem vet ma torkodra nyila.
Megsüvegelve, kézben a kucsmája
S így szól hozzád: „Nagy Árpádház fia
Egy ezredéve tart az ős-birok már;
Legyünk Nyugat? vagy maradjunk Kelet?
Kereszt legyen, vagy forrásfő az oltár?
Hogy megérjük az újabb ezredet.
Mert rongy ebek a lábikránkba martak
S lettünk népek közt kivert bika…
Hazánk — nézd — csonka s a vérző magyarnak
Büszke nyakában négyfelé — iga.

Csonka országban egymást tépjük-marjuk,
A testvérérzés szép álom maradt.
Kútágas ormán kárognak a varjúk
És nincs gulyánk a kútágas alatt.
Zsuppos házakban – jaj! – üres a bölcső.
Kardot kaszát nem lesz, aki emel.
Meg sem született itt egy emberöltő,
Bűnös sok bába úgy vetélte el.
Földet a földéhesnek mért nem adnak?
Lába alól a föld mindig kifut.
Füstös gyárakban éhkoppon sorvadnak
A paripákra termett hős fiúk.

Nagy szent, — mi kardot kérünk hát ma tőled,
Mi önmagunknak újra visszaad.
Daccal állva az átkozott időnek,
És kérjük sujtó, torló jobbodat,
Szent jobbodat! — Felénk korbácsot tartson,
Az ellenségnek: győztes fegyvered!
Kovácsolj egybe minket újra harcon,
Hogy megérjük az újabb ezredet.
Nagy zabolázónk, fordulónk határán
(Halkítsátok a tömjénes zenét!)
Kopjás vitézként, itt állva a vártán,
Hozzád kiált egy Ajtony-nemzedék.

A költeményben számos történelmi személy neve fordul elő:
Koppány: Gésa nagyfejedelem halála után a ősi hagyomány, a seniorátus (öröklési-utódlási) rendszer alapján, amely szerint az uralkodói rang a legidősebb (senior)férfitagját illeti.
Ajtony: István ellenfele, aki szintén nem ismerte el István jogutódlása igényét a nagyfejedelmi posztra, s fegyveres összeütkööésre került sor kööte s a későbbi király között.
Tunozuba: hiteles történelmi személy, amelynek jelentése : vaddisznóapa. István uralkodása idején élt, a besenyő törzs meghódolt feje, aki nem akart a keresztény hitre térni, ezért feleségével együtt „élve eltemettetett”. Vazul (Vászoly: Gésa nagyfejedelem öccsének, Mihálynak a fia, aki a király legidősebb rokonaként joggal tarthatott igényt a trónra István halála esetén. Őt azonban — még István elhunyta előtt — alkalmatlanná lették a királyi trónra: megvakíttatták s fülébe forró ólmot öntöttek.

Rövid URL: http://magyar-vers.hu/?p=940

Beküldte: - máj 10 2012. Kategória Hangay Sándor, Trianon. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek