Hangay Sándor (1888–1953) költő, hírlapíró. Gyóni Géza mellett az ő líráából sugárzott a legköltőibb módon a katonai szellem, hisz honvédszázados volt az első vilgháborúban. Számos versét németre is lefordították, sokat meg is zenésítettek. HANGAY SÁNDOR Kiáltás Szent Istvánhoz Turul népét, ki földhöz megkötötte S lenyeste lelke csélcsap szárnyait; Ajtonyt, Koppányt — kit porbasújtott ökle, Hogy [...]
Kiss Dezső (1883-1996) Komáromban született újságíró, műfordító. 1919-ben tért haza az I. Világháborús hadifogságból. Versek, Hazám és Költemények címmel láttak napvilágot verseskötetei, és regényírással is próbálkozott. Az alábbi verse igen szívbemarkolóan szól az országrablást szimbolizáló szobrokhoz, és hozzánk. A vers címe, és a verseben megszólított égtájak arra a négy szoborra utalnak, akik az elrabolt területeket [...]
Palágyi Lajost elsősorban költőként tartjuk számon, de munkássága termékeny volt az irodalom szinte valamennyi műfajában. Az első magyar szocialista költőnek hitték, de a szocializmus kibontakozása Magyarországon rádöbbentette, hogy intézménnyel nem lehet az emberekre hatni, a szívhez, a lélekhez kell szólni. Az országrablás őt is megérintette: PALÁGYI LAJOS Nem! Soha! Meggyötört szép Hazám, meddig kell még tűrnöd Az [...]
Gyóni Géza – A márciusi akarat Még itt is él ő, még itt is arat A hó alatt, a jég alatt: Sziklákat váj és töri a falat,- Testvér, testvérem- itt is él A márciusi áldott akarat. Napfényre vágyni jégburok alól A füvek lelke, mondd, kitől tanul: S hogy kelyhét a napnak kitárja, Ki kényszeríti a [...]
Krassó Péter vagyok Pécsről. Ha minden igaz, a közeljövőben fog megjelenni első verseskötetem, amibe azonban a kiadó – nagy bánatomra - nem hajlandó belevenni két magyaros versemet. Bántja az idegen szívét. (Igaz, hogy meglehetősen délibábos mindkettő, de hát mi más maradt már nekünk?) Gondoltam, elküldöm ide, hátha itt legalább elolvassa valaki olyan, akinek mond valamit…. [...]
Ábrányi Emil: Mi a haza? Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket Isten már növeszti; a ki már figyelget, És kezd számot adni arról, a mit érez, szólott apjához, édes szülejéhez: “Kedves apám, lelkem, valamit nem értek; Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek, Szemetek – jól láttam – majd könnyekben ázik, Majd kigyúlad, lángol, [...]
CSAK EGY ÉJSZAKÁRA (Gyóni Géza emlékezetének) A krasznajorszki barakba besüvített a szibériai szél. A durva f apriccsek egyikén öreg népfelkelő haldoklott és a másikon ifjú zászlós köpte lázában a friss vért. — Rosszul vagy, Géza? — kérdezte Dobay zászlós és ránézett a durva katonapokrócra, amely fölött egy pár lap papírt, meg egy ceruzacsonkot tartott a [...]
Sértő egy évvel a halála előtt írta ezt a verset, amikor már igen legyengítette a betegség. Sértő Kálmán – Köhögök Tudom, hogy nem meghűléstől, Mástól köhögök Éhezik az üres hasam, Attól köhögök Bár minden nap egy sült kacsa Árát eliszom Nem eszem, mert a jövőmben Én már nem bízom Lesz majd napraforgós hírem, Halálom után [...]
Wass Albertet a Kolozsvári Református Kollégiumban arra tanították – amint kilencvenedik születésnapján maga idézte –, hogy nem hősi halált kell halni, hanem hősi életet kell élni. Ő megtette. Az utolsó leheletéig. Wass Albert: Halál Én úgy képzelem el, hogy a halál egy óriási nász, legszentebb, legemberibb ölelés. Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. Nem rém: rémeket elűző. Több [...]
Ma 93 éve, 1919 január 27.-én halt meg Ady Endre. Az alábbi verssel emlékezzünk a nagy költőre. ÉN FIATAL MARADOK Beágyazott a villás Vénség: Meleg ólban vár életalom. Jaj nékem, mert faluba vágyok S evoé, mert úgy érkezek meg, Ahogy születtem: fiatalon. Én fiatalon érkezek meg, Mankóm is egy dúsvirágos ág. Én nem vénülök csak [...]
