
Ma 93 éve, 1919 január 27.-én halt meg Ady Endre. Az alábbi verssel emlékezzünk a nagy költőre. ÉN FIATAL MARADOK Beágyazott a villás Vénség: Meleg ólban vár életalom. Jaj nékem, mert faluba vágyok S evoé, mert úgy érkezek meg, Ahogy születtem: fiatalon. Én fiatalon érkezek meg, Mankóm is egy dúsvirágos ág. Én nem vénülök csak [...]
jan 27 2012 | Beküldve
Ady Endre,
Hírek |
Tovább »

Ady Endre egyik sokat citált sorai a ..„Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt, Valami nagynagy ős tanulság, Amely kis népeket tanít.”, ami a Szép, magyar sors című versben található. Alább a teljes vers: Ady Endre: Szép, magyar sors Nem álldaltak bús bölcsőink körül Sem bölcsek, sem rokkant királyok, Mert nekünk senki sem örül. Magyar [...]
aug 3 2011 | Beküldve
Ady Endre |
Tovább »

Ady Endre vulkanikus erejű verse Magyarország vonaglásáról, haláláról, kora értelmiségi körével szembeni mindenkori érthetetlenségéről, nemzete iránti szerelmes felfakadásainak elutasításáról … A vers sorait ma is idézik parlamentben, vitákon, blogokban, ( sőt még Pozsonyi Ádám egyik punklemezének a címe is ez) SEREGESEN SENKIK JÖNNEK Minden semmirevalónak, Gácsnak, svábnak és zsidónak: Grádics adatott: Itt alant már csak [...]
jún 11 2011 | Beküldve
Ady Endre |
Tovább »

Nem mindig az ellenségeink, az élősködők lelkiállapotával kellene törődnünk, mert könnyen lehet, hogy bennük is az alábbi kép alakul ki rólunk, mint ahogyan azt Ady Endre írta a „A hőkölés népe” című versében, ami a nemzetéről írt egyik legkeményebb jellemzés. A verset Papp Gyula is megzenésítette: Papp-Sárdy NBB – A hőkölés népe A hőkölés népe Bíró Lajosnak, [...]
máj 30 2011 | Beküldve
Ady Endre |
Tovább »

Ady kuruc, vagy magyarság-verse közül való. A versben záporoznak a miértek. A magyarság nekibuzdulásait a történelem során végig nem vitt tettek követik csak, nem marad más, mint a históriára és a végzetre való rákérdezés, illetve a könny, a sírás. Ez a tehetetlen magatartás mégis hordoz valami mélyen emberit és igazat, az értelem és a kívülállók számára felfoghatatlant. [...]
máj 29 2011 | Beküldve
Ady Endre |
Tovább »