Krisztus a londoni konferencián! Az éjjel rám szállt a sötétség csöndje, két szememre csodás álom: Krisztust láttam elnökölni a londoni konferenciákon. A főhelyen ült. Csillogó szemét a terem csillárján felejtette. Csodás gyémántként két könny égett a szempilláin meg-megremegve. Körötte ott ült mind a négy nagy. Határokról száz vita folyt. Éhes milliók bús sorsáról. És Molotov [...]
Pesti gyerekek Mondjátok rám, hogy bolond vagyok, átkozzatok ki, vagy nevessetek, kimondom én, ha száz halál jár érte, töviskorona hull az igazság fejére: hősök vagytok pesti magyar gyerekek! Magyarok, ti, akik az ifjúság hitében ott álltatok ezer halállal szemben Pest utcáin, Buda romjai között, míg bomba bömbölt a romváros fölött: a haza hitében rendíthetetlen. Tizenhat [...]
A veréb, az ittmarad Veréb, idétlen szürke állat. Lépni sem tud, – fél talán a földre hágni, – csak ugrál rajta. Aprókat, sűrűn, mint aki tüzes vaslemezre hágott, de ittmarad a legvadabb télben is, s őrzi a téli, kietlen világot! Ez a szürke bolond állat, akit rúgnak, parittyáznak, akinek tisztességes élelem se jut, ha nem [...]
Az alábbi vers 1956.-nak állít emléket egy szegény magyar hegedűs történetével. Megható ballada Alföldi Gézától. Sete Balogh Jóska Ott, ahol a Hajduságban vályogból a házak, Szűk ebédre laskaleves a nyögvenyelő jár csak, Bánat úr a fölső szomszéd, az alsó a sóhaj, S pipafüstös kis kocsmákba nem járnak hintóval, Úgy capolnak át a sáron, a csizma [...]
Arad – 1849 október 6. emlékére írta Alföldi Géza az alábbi hazaszeretettől fűtött versét, tisztelegve a Vértanúk előtt. Október 6. A gyásznak ünnepe. Bitófák árnya, kínja lengi át. Az én lelkemre mégis sohasem Borulnak, hullnak gyászdrapériák. Gondolatban fehérbe öltözöm, A gyásznak ősi, büszke szép jelébe, Fölgyújtom hitem ezüst csillárját, S felemelt fővel felnézek az égre: [...]
1949 november 6.-én írta emigrációban Alföldi Géza ezt a verset, mely a Hídverők II/17.-ik számában jelent meg. A hazavágyódó költő vágya, hogy hazajöhessen végre, de nem a kommunista Magyarországra. Megrázóan szép költemény. Négy álom Uram, tudom, hogy rengeteg a dolgod, Hisz annyi kérés jut színed elé, S ha mind megannyit rögtön meg nem oldod, Zsákmány [...]
Vigyázat! Alföldi Géza alábbi versét nehéz meghatottság, és könny nélkül végigolvasni. Trágyás János Ha akad köztetek szentszagú szép lélek, Ne hallgassa az meg ezt a kis mesémet. Menjen ki a kertbe, menjen ki a rétre, Hogy a kényes orrát, lelkét megkímélje. Akinek a fülét a trágya szó bántja, hagyja a mesélőt mesélni magára. Mert amit [...]
Heródesék nem változnak Akkor Heródesnek hívták, Máma talán Pálnak, Jóbnak, Csak a nevek cserélődtek, Valójában nem változtak! Akkor karddal gyilkoltattak, Megfizetett bérenc-mással, Rágalommal ölnek máma, Halomszámra: hazugsággal. Ülnek a hatalom örvén Bársonyfedett arany trónra. Akkor kardra támaszkodtak, Ma bombára, lángszórókra. Vágyuk:arany, hírnév, jólét, Hatalom ls örök élet. S hiába a házuk körül Ezerszám az őrök: [...]
Alföldi Géza – Üzenem Egyszer mindenért felelni kell, egyszer minden számadásra kerül, mert él még bennünk a törhetetlen hit, hogy nem mindég a szemét marad felül… Bár ma még csak káromkodni hajt is a tehetetlen, meddő akarat, megmozgatja a nehéz hidakat is az ár ereje, ha gátja szakad. Pedig egyszer ez is bekövetkezik, elsodor megfontolást, [...]
Tanár Úr egyszer verset írtam, – Még volt rá mentség: 16 éves voltam. S mert elfogott valami kemény magyar bánat, Hogy “magyar vagyok” vadul danoltam. Ön a sárga földig lehordott érte, Mert azt írtam: magyar az ég, a fű, a mályva,… a teljes vershez tekintse meg a videót.
