Gyóni Géza – A márciusi akarat Még itt is él ő, még itt is arat A hó alatt, a jég alatt: Sziklákat váj és töri a falat,- Testvér, testvérem- itt is él A márciusi áldott akarat. Napfényre vágyni jégburok alól A füvek lelke, mondd, kitől tanul: S hogy kelyhét a napnak kitárja, Ki kényszeríti a [...]
CSAK EGY ÉJSZAKÁRA (Gyóni Géza emlékezetének) A krasznajorszki barakba besüvített a szibériai szél. A durva f apriccsek egyikén öreg népfelkelő haldoklott és a másikon ifjú zászlós köpte lázában a friss vért. — Rosszul vagy, Géza? — kérdezte Dobay zászlós és ránézett a durva katonapokrócra, amely fölött egy pár lap papírt, meg egy ceruzacsonkot tartott a [...]
Gyóni Géza lelkesen az szerbiai hadüzenezet hatása alatt a hősök romantikus pózával indul a háborúba. Onnét küldi haza lelkesítő harci költeményeit. Egyszerre csak körülötte hullonak a gránátok, és átéli át a háború minden borzalmát, s a költői hang megváltozik. Ekkor írja meg emlékezetes versét a Csak egy éjszakára küldjétek el őket! címűt. Ez már a [...]
Az első világháborúban a harctéren küzdő magyarság rádöbbent arra, hogy a frontkatonák soraiban kevés a zsidó, viszont annál bőségesebben a hadtápterületen, a biztonságos beosztásokban és a felmentettek között. Erről szól a vers. LEVÉL NYUGATRA Hol vagytok most, kis »intellektüellek«, Kiket bus század baljós vége ellett? Szent nyugat előtt rajongva térdeplők, Kik lehánytatok minden józan gyeplőt; Gúnyos mosolygók [...]
