Sértő egy évvel a halála előtt írta ezt a verset, amikor már igen legyengítette a betegség. Sértő Kálmán – Köhögök Tudom, hogy nem meghűléstől, Mástól köhögök Éhezik az üres hasam, Attól köhögök Bár minden nap egy sült kacsa Árát eliszom Nem eszem, mert a jövőmben Én már nem bízom Lesz majd napraforgós hírem, Halálom után [...]
A „Kivánság“ cimű verset Sértő Kálmán eredetileg 1938 szeptember 19-én írta. Csak utána bővitette ki még két versszakkal, ami aztán „Bizonytalan napok“ (a kép alatt ez a vers is olvasható) címmel meg is jelent. Az eredeti „Kívánság-kézirat“ a költő barátjának, Kovács Laci „rikkancskirálynak“ a birtokába került, aki a háború után több más Sértővel kapcsolatos dokumentum mellett [...]
Sértő Kálmán – Szomorúság Nem tudom, mily korban élek, Béke, béke, béke van, Mégis nagy háború van… Csoda, hogy a bútól élek, Ez a béke egy álbéke, Nem a kedvem menedéke, Százezerszer szomorú, E vértelen háború… Sok a szegény, sok a sóhaj, Fûszálnyi, csillagnyi óhaj, Szívbe golyó nem repül, Az ember csak úgy eldõl… Tanakodunk, [...]
Magyar költő még nem temette, nem siratta el szebben az édesapját. A Szabadság című lapban jelent meg a legmegrázóbb vers “Beszéd holt apámhoz” címmel. Millió csillag ég fent a magasságban, Vándort beborító kék harangvirágban, Kusza a lágy hajam, kopott cipőm sáros, Csönd van, messze van a színes, huncut város. Temetőben egy kis sírdomb előtt állok, [...]
