A szervezet MTI-hez csütörtökön eljuttatott állásfoglalásában azt írta: a Nemzeti alaptanterv és az iskola nem szakadhat el az irodalomtörténet-írástól, nem mondhat ellent a szaktudomány értékítéletének.
Mint kifejtették, Szabó Dezső, Nyirő József és Wass Albert nem nemzeti konzervatívok, hanem nemzeti radikálisok. “Szabó Dezső és Nyirő József sem világképe, sem stílusa szerint nem nevezhető konzervatívnak. Szabó Dezső expresszionizmusa épp az ellenkező irányba mutat. Azaz nemcsak a szerzőválasztás, hanem az elnevezés is védhetetlen szakmailag” – fogalmaztak.
Hozzátették:Wass Albert – néhány korai művétől eltekintve – inkább népszerű lektűríró, ekként helye lehet az irodalom határterületei érettségi tételtípusban, de nem a Nemzeti alaptantervben.
“A három írót – erdélyiségükön kívül – csak műveikben is erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusuk kapcsolja össze. Ez egy európai országban, márpedig Magyarországot annak tudjuk, aligha lehet indok egy központi és előíró jellegű oktatáspolitikai-tartalomszabályozási dokumentumban való szerepeletetésükre” – írták, megjegyezve: az erdélyi irodalom Tamási Áron, Dsida Jenő, Székely János és Sütő András alkotásai révén a Nemzeti alaptantervben a fenti szerzők nélkül is erőteljesen jelen van.
Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár a kormányszóvivői tájékoztatón a felvetésekre reagálva azt mondta: nem szerencsés ideológiai síkra terelni a NAT-tal kapcsolatos véleményeket.
Az említett szerzők jeles, az adott korra nagy hatást gyakorló személyiségek voltak, akik méltán kaptak helyet az alaptantervben – hangsúlyozta.
A kormány szerdán fogadta el a Nemzeti alaptantervet, amelyben nevesítették Wass Albertet, Szabó Dezsőt, Nyirő Józsefet, bekerült a nemzeti irodalom témája és a népi írók mozgalma.

Milyen is ITT minálunk…

Az alcsúti felvégen,
a felcsúti alvégen
(és odabent az EU-tól megkurvult Házban,
a négyévenként stafirungozott pernahajderek bűvkörében)
pózolgat a kis politikai parázna…

Rég elfeledte már, hogy honnan jött,
…és hová ért, …és mennyiért,
…és mennyit ért az a tett,
amit megtett vagy meg nem tett
és amiért Mammonnak most Ő is hozsannázna!

…miközben a tízmillióból
három millió honfitársunk
a LÉT perifériáján koldusszegénnyé lett…
*
Vajon tudja-e,
hogy milyen is közöttünk az alja-Élet(?):

…ha az államilag tönkretett cégek
munkahelyvesztései miatt,
a mindennapok kényszerfalatjaiért
naponta akár 60-100 km-t is ingázna;

…ha a ránktelepült multiknál,
emberrobotok közt
(robotgépsoron napestig robotolva)
szédülne, rókázna, fingna és fikázna;

…ha odakint,
a színlelt zseb(hoki)szerződéssel elbitorolt földeken
a redőzött homloka tikkasztó hőségtől izzadna
vagy esőben, hóban, fagyban,
mint valaha a jó gazda, a gatyájáig ázna;

…ha lepusztult bérlakásban,
égigsrófolt működési költségek közt,
a szolgáltatók kénye-kedvének kiszolgálva
napi kétségek közt nyomorogna, éhezne, fázna;

…ha az érdekvédő szervezetek helyett
nem a köznépkifosztó,
tiltott kartellbe tömörült bankok
uzsoravédő szövetkezőivel parolázna;

…majd megtudná akkor,
hogy milyen is ITT és most
minálunk az alja-Élet!
*
Az alcsúti felvégen,
a felcsúti alvégen
(és odabent az EU-tól megkurvult Házban,
mint nyakas kiskakas a történelem szemétdombján,)
pózolgat a kis politikai parázna…

Jobb lenne tán, ha a nemzet választottjaként,
hitelezettjeként, elkötelezettjeként,
hű szolgájaként inkább ránk vigyázna,
…és nem álságosan,
…és nem válságosan
a létező Gonosszal is szembeszállni merne(!)…

…mintsem a fejünk fölött,
tán a debilekké(?) züllesztett agymosottak
(far)táncához tam-tamdobot verne(!)…
a magyarvédő gárdistákra meg a rumbatökét rázna(!)…

… és a mindennapra jutó ‘fojtogatásainkat’,
(az EU elvárásai szerint)
valamelyik brancsbéli tanácsadója által megkozmetikázva,
mindenkor, mindent ki nem magyarázna…

Sé, 2012.05.11-15.

HANGAY SÁNDOR
Kiáltás Szent Istvánhoz

Turul népét, ki földhöz megkötötte
S lenyeste lelke csélcsap szárnyait;
Ajtonyt, Koppányt — kit porbasújtott ökle,
Hogy többé mar nem várnak rájuk itt
S Tunozubát, a vadkant megalázta,
Vazul fülébe ólmot öntetett,
Várost emelt a végtelen pusztába,
Szabott törvényt es rendelt végeket,
Nagy zabolázónk — ezredév határán
(Halkítsátok a tömjénes zenét!)
Kopjás vitézként itt állva a vártán,
Köszönt István, egy Ajtony-nemzedék.

Nem lázadásra száll feléd kopjája, T
üzet sem vet ma torkodra nyila.
Megsüvegelve, kézben a kucsmája
S így szól hozzád: „Nagy Árpádház fia
Egy ezredéve tart az ős-birok már;
Legyünk Nyugat? vagy maradjunk Kelet?
Kereszt legyen, vagy forrásfő az oltár?
Hogy megérjük az újabb ezredet.
Mert rongy ebek a lábikránkba martak
S lettünk népek közt kivert bika…
Hazánk — nézd — csonka s a vérző magyarnak
Büszke nyakában négyfelé — iga.

Csonka országban egymást tépjük-marjuk,
A testvérérzés szép álom maradt.
Kútágas ormán kárognak a varjúk
És nincs gulyánk a kútágas alatt.
Zsuppos házakban – jaj! – üres a bölcső.
Kardot kaszát nem lesz, aki emel.
Meg sem született itt egy emberöltő,
Bűnös sok bába úgy vetélte el.
Földet a földéhesnek mért nem adnak?
Lába alól a föld mindig kifut.
Füstös gyárakban éhkoppon sorvadnak
A paripákra termett hős fiúk.

Nagy szent, — mi kardot kérünk hát ma tőled,
Mi önmagunknak újra visszaad.
Daccal állva az átkozott időnek,
És kérjük sujtó, torló jobbodat,
Szent jobbodat! — Felénk korbácsot tartson,
Az ellenségnek: győztes fegyvered!
Kovácsolj egybe minket újra harcon,
Hogy megérjük az újabb ezredet.
Nagy zabolázónk, fordulónk határán
(Halkítsátok a tömjénes zenét!)
Kopjás vitézként, itt állva a vártán,
Hozzád kiált egy Ajtony-nemzedék.

A költeményben számos történelmi személy neve fordul elő:
Koppány: Gésa nagyfejedelem halála után a ősi hagyomány, a seniorátus (öröklési-utódlási) rendszer alapján, amely szerint az uralkodói rang a legidősebb (senior)férfitagját illeti.
Ajtony: István ellenfele, aki szintén nem ismerte el István jogutódlása igényét a nagyfejedelmi posztra, s fegyveres összeütkööésre került sor kööte s a későbbi király között.
Tunozuba: hiteles történelmi személy, amelynek jelentése : vaddisznóapa. István uralkodása idején élt, a besenyő törzs meghódolt feje, aki nem akart a keresztény hitre térni, ezért feleségével együtt „élve eltemettetett”. Vazul (Vászoly: Gésa nagyfejedelem öccsének, Mihálynak a fia, aki a király legidősebb rokonaként joggal tarthatott igényt a trónra István halála esetén. Őt azonban — még István elhunyta előtt — alkalmatlanná lették a királyi trónra: megvakíttatták s fülébe forró ólmot öntöttek.

Kiss Dezső

KISS DEZSŐ
Négy Szobor

Napnyugotnak izenem: közszájon forogjon,
Mindenkinek szíve csak ettől dobogjon,
Minden vércseppecske ettől izzon, forrjon,
Fertő selymes habja csak ettől suttogjon,
Rejtelmes nádasa csak ettől suhogjon…
— Ezt súgja a szellő, a szélvész rikoltsa,
A nagyczenki kripta ez egyet dobolja,
Ezt hirdesse fennen büszke Esterháza,
Ez lángoljon ősi Sopron városába:
Kedves hű testvérünk, nem adunk, nem adunk
A rablóknak, inkább mindnyájan meghalunk…
Északnak izenem, hol a büszke Tátra
A magyar égboltot karjaiba zárja,
Hol piheg remegve ódon Igló, Lőcse,
Kézsmárk, hős Thököly nyugovója, fészke.
Izenem Dévénytől Pozsonyig, Kassáig.
Urunk, fejedelmünk, Rákóczi sírjáig…
— Ordítsa szavamat a dühöngő orkán,
Váljon mennydörgéssé fenyveseknek ormán,
Legyen benne minden csillag sugarába,
Amely felé sóhajt a pásztor mélázva,
Ezt tükrözze vissza Csorba smaragd tükre,
Szikrázza Tarpatak minden gyémántcsöppje,
Dörögje ős Kriván, suttogja szép Selmecz
Hogy: amint egykor volt, nemsokára úgy lesz!
— Akik belopóztak őrizetlen házba
S az alvó beteget lekötötték láncba,
Nem lesznek sokáig bitor urak itten,
Úgy segéljen minket Urunk, a nagy Isten!…

Izenem Keletnek: Drága szép testvérünk,
Te feléd sóhajtunk, könnyünkön át nézünk…
Szent László városa, szép, szomorú Arad,
Látjuk könnyeteket, halljuk sóhajtokat…
Kolozsvár, Segesvár, legendás vidékünk,
Bűvös Szent Anna-tó, tudjuk, mi vagy nékünk…
Ősi Vajdahunyad rabbilincsbe zárva,
Hörgéstek, kínotok az egeket rázza…
— Ha a rab nap után leszáll a rab este,
Szálldosson hozzátok Petőfinek lelke…
S ha megnyílnak egykor majd a katakombák,
Melyek testvéritek segítségét hozzák,
Gúzsba vert erőtök akkor kipattanjon,
Suttogástok akkor mennydörgésbe csapjon,
A kráter kitörjön, tüzes eső hulljon;
Addig suttogjatok, szép dajkamesékbe,
Élesszetek hitet, bizalmat a vérbe,
Elmegyünk hozzátok, elmegyünk, elmegyünk,
Nem nyugszunk, míg újra egyekké nem leszünk…
Délnek azt izenem, mely kincseit tárja
És most a rablóknak gazdag éléstára,
Duna Tisza köze, Bácska, híres Bánság,
Lihegő kebletek ölelésünk várják…
— Szabadka, Temesvár, nem vártok sokáig,
A szent Turulmadár kiterjeszti szárnyit
S rebbenve, sikongva szólít a tettekre.
Vérpatakok folynak a kalásztengerbe…
Megjelenik újra Hunyad’ es Kapisztrán
S magyar zászló leng majd tornyaitok ormán…
Édes szép leányzó, örömtől csapongva
Oltalmad találod a magyar karokba’…
Miénk lészesz újra, úgy, mint voltál eddig,
A mezők, a hegyek a mi nevünk zengik. —
Ébren aludjatok, míg üt a szent óra
Édes ölelésre — a találkozóra…

S izenem, kiáltom szét a Nagyvilágba,
Hogy hiába suhog galád hóhérbárdja,
Hiába firkálják a sok papirrongyot,
Hiába diktálnak röhögve rabkosztot,
Hiába fonják a rabság kenderkócát,
Hiába lopják el testünk koldusrongyát,
Hiába alkusznak settenkedve, félve
Az orvul leütött végső vércseppére,
Bármit karatyolnak, voltunk, vagyunk, leszünk,
A mi szűz portánkon csak nekünk van helyünk…
Ki ide tolakszik, ebül jött, megjárja,
Kiverjük a mérgét; ebül lesz halála.
Úri gavallérság ki van innét irtva,
Szívnek bárgyú könnye ki van innét sírva,
Hitetlenek lettünk mindenben, mindenben,
Nem hiszünk mi már, csak a magyar Istenben,
Csak egyedül Benne az örök igazság,
Mert őbenne fogant a nagy Magyarország!…

Meggyötört szép Hazám, meddig kell még tűrnöd
Az üvöltő vadak fogcsikorgatását,
Rabló oláhoknak, rácoknak, cseheknek
Világot ámító, hazug ordítását?

Meddig birod el még torkodon a hurkot,
Mit rátett a bosszú lelketlen gazsága?
Mikor térnek észhez e szívtelen latrok,
Nincs már a világnak többé igazsága?

Ezer esztendőn át védőfala voltál
Az egész nyugatnak, a „hatalmasoknak”.
Eme rabló hordák rajtad élősködtek,
Hálátlan kutyák most rajtad taposnak.

Van Isten felettünk! A békétlenséget
Mi sose kerestük. — Ő tanu lesz rája —
Senkit se bántottunk, békességben éltünk,
Nem is áhítoztunk senki birtokára.

De a magunkét se engedjük át másnak,
Őseink szent földjét sose adjuk oda!
Jöjjön ránk a világ, vesszen minden magyar!
Mennydörgi majd az ég: Nem! Soha! Nem! Soha!

A verseny felfutásos rendszerű, előválogatókat 2012 tavaszán és nyarán rendeznek. A megyei, regionális válogatókat – saját döntésük alapján – a művelődési intézmények szervezik. Az országos döntő várható időpontja 2012. szeptember.

A megyei elődöntőn a résztvevőknek két verset kell bemutatni. Előírás, hogy az egyik Juhász Gyula vers, a másik egy szabadon választott vers vagy próza a Nyugat különböző korszakának szerzőitől vagy kortárs – 1995-ben még élő – költő, író alkotása.

Fontos kikötés, hogy egy-egy vers vagy próza hossza nem haladhatja meg az 5 percet. A verseny rendezői örömmel fogadják az újonnan megzenésített versek előadását, de az énekelt vers kategóriában jelentkezőknek minden bemutatott versenyszámot megzenésített változatban kell bemutatniuk.

A megyei elődöntő nevezési lapjait 2011. május 4-ig kell elküldeni a következő címre: Dohorné Kostyál Zsuzsanna, Rendezvényház Nonprofit Kft. 6726 Szeged, Közép fasor 1-3. email: kostyalzsuzsa@gmail.com
Nevezési lap ugyaninnen kérhető.

Felföld! Megszentelt várvidék;
vérrel áztatott ezer év
nyomán sarjadt ősrengeteg,
mennybe szökő, kopár hegyek;

magyarságot intő jelek,
hogy őrizzék az életet,
otthont, családot és hitet,
új rend reményét szülve meg:

Most újra egyesüljetek,
mert a végidő közeleg,
és ha Megváltónk visszatér,
kérdi: „A magyar mennyit ér?”!

Volt-e prófétám ez a nyáj?
(Velőnkbe lát a bölcs király…)
„Igémet hirdettétek-e,
a reményt őriztétek-e,

hogy közétek visszatérek,
és számadásra idézlek:
Fialtak a talentumok?
Szerzett-e hozzá, ki kapott?

Vagy vészidőkben elásta,
hogy az ellenség ne lássa,
s el ne vegye azt is tőle? –
Ez Trianon ára, s bére?! –

Megtiprott sorsodról tudok,
de hűségedre számítok;
s egy csepp véred, verítéked
megtart seregemben téged!

Kelj fel, Lelkemből végy erőt,
építsd általam szebb jövőd.
Az ellen úgy tehetetlen:
Bennem bízzál küzdelmedben!

Megint száll a turulmadár,
Kárpátod lesz újra határ!
Egyesítem birodalmam,
s földre száll le szent uralmam.

Tót, rutén, sváb, rác, vagy román
híven szolgálta koronám?
Vagy csak ön-javát keresve,
országomat elperelte?

Mert e kérdést fel kell tenni,
csak úgy lehet rám találni:
Kinek szolgál az égi Grál? –
Csak annak, ki néki szolgál!”

Nyeregbe száll hét hű lovag,
ki szőni mer szent álmokat:
Rima, Kassa, Révkomárom,
s szép Léváról mindjárt három!

Rimaszombat nagyasszonya –
köztünk nyihog szellemlova –
jelt ad kornak, magyarságnak:
Meg ne tagadd a hazádat!

Támadjatok egyre többen,
énmiattam, énhelyettem.
Ha kell, ifjak, s csecsszopók is:
Egy nemzettest vagyunk mégis!

Mindenkiért, senki ellen,
így diktálja Krisztus-szellem.
A Megváltó azt üzeni:
Szép hazánkat megszenteli!

„Visszatérek, készítsd utam,
legyél addig békés hadam,
s hirdessed a nemzeteknek,
örömhírét Szellememnek:

Nincs más út a túlélésre,
csak szívetek megtérése.
Ki nem tanul szeretetet,
győztes abból sose lehet!

Ki létéhez ragaszkodik,
az végül mind csalatkozik;
de ki önként oda adja,
azt az Isten feltámassza!

(Tarnóczy Szabolcs – Hegyeshalom, – Hőlakon született édesapja emlékére, 2011 december 5-én, egy tragikus népszavazás 7. évfordulóján)

A megmérettetést Csikos Sándor kunkapitány, Jászai-díjas színművész, a község önkormányzata és a Bereki Irodalmi Társaság hirdette meg.

A vetélkedőnek 2004-es létrehozása óta célja, hogy népszerűsítsük a Nagykunságot bemutató, hozzá kapcsolódó irodalmi alkotásokat – mondta el Hajdu Lajos, a település polgármestere csütörtökön az MTI-nek. A rendezvény egyben tiszteletadás Körmendi Lajosnak, az ötletgazdának, a Berekfürdőt rajongásig szerető írónak, aki 59 éves korában 2005 elején hunyt el – tette hozzá az elöljáró.

Puskás Mariann főszervező tájékoztatása szerint az idei programot a szervezők azzal bővítették, hogy megemlékeznek a 2003-ban meghalt Kiss Tamás kisújszállási költőről, esszéistáról születésének 100. évfordulója alkalmából.

A megmérettetésen négy kategóriában általános és középiskolás diákoknak, valamint felnőttek vehetnek részt, részvételét 41 szavaló és prózamondó jelezte több nagykunsági településről.

A versenyzők két művet mondhatnak el, ebből az egyiket kötelezően a kiírók által megadott, a Nagykunsággal kapcsolatos műveket tartalmazó listáról kellett kiválasztaniuk, míg a másik tetszés szerinti magyar alkotás lehet.

A Nagykunságról, illetve tágabb értelemben az Alföldről szóló művek sorában Berecz András, Csokonai Vitéz Mihály, Csukás István, Gombos Imre, Győrffy István, Kiss Tamás, Körmendi Lajos, Móricz Zsigmond, Petőfi Sándor és Szűcs Sándor alkotásai szerepelnek.

A kategóriák legjobbjai Győrfi Lajos Magyar Örökség díjas szobrászművész emlékplakettjét kapják elismerésül.(MTI/PRAE.HU)

SORSUNKAT ÍGY JÓSOLTA…

‘Bár Kiskondásé névleg(!)
még e csonka Uradalom,
de: mert NÉP nélkülivé
aljasult le a Hatalom,
Mammonéké lett végleg(?)
itten már minden uralom(!)…

…sorsunkat így jósolta
a szakrális irodalom…

Sé, 2012.04.09.
*

HA MÉGIS…

Ha kitörne mégis Pesten a forradalom,
az országházi tespedőknél
is lenne nagy-nagy riodalom,
amikor a közből-jóból (közhatalomból)
fejvesztve menekülne a lom…

…vagy jőne, …és visszaverne, …és eltiporná
kifosztott gyarmatát az EU-s Birodalom?

Jövőnket így írta az ősi irodalom…

Sé, 2012.04.11.

*

HITEHAGYOTT POLGÁRTÁRS

Tegnap rükverc, máma slasszé, holnap szlalom?
Fülembe zúg még most is, …még mindég hallom(!):
- “Ó, ó, Dávid(!), ó, Salomon(!), shalom(!), Shalom(!),
‘mióta két ördög lett az őrangyalom,
már én sem a kettőskereszt-hitet vallom(!)…

Fertőzött lett ITT már minden …és ártalom!
…Nagyasszonyunknál sem lesz már több oltalom(!),
…Nagyasszonyunknál sem lesz már több irgalom(!),
ó, ó, Dávid(!), ó, Salomon(!), shalom(!), Shalom(!),
…sem jelenem, sem a múltam nem vállalom!”

(Feneküket, ezután majd kiknek nyalom?)
Sé, 2012.04.13.
*

AHOL A SÍRJAINK MAJD DOMBORULNAK
(rémálom)

Ahol a sírjaink majd domborulnak,
onnan unokáink mind elfordulnak,
nem sajnálnak és könnyeik sem hullnak,

gyom és kóró növi be a szent helyet(!)
és szerető, áldó imádság helyett
szitkozódva, inkább majd köpnek egyet…

Sé, 2012.04.14.

Bénaságban…

Éldegélhetnénk már MI is vígasságban,
de negyvenöt évig voltunk a rabságban.
Leépültünk ettől, s e vörös kórságban,
mint a másnaposak: debil bénaságban,
most kínszenvedhetünk EU-s szolgaságban…

Sé, 2012.04.18.