Alább olvasható Takaró Mihály irodalomtörténész felhívása:
Megjelent az új Nemzeti Alaptanterv tervezete, mely tantárgyanként tartalmazza a tanítandó kötelező törzsanyag tartalmait. Sajnálatos és döbbenetes módon magyar irodalomból egyetlen olyan író sem szerepel benne, aki a XX. század első fele nemzeti konzervatív polgári irodalmának képviselője lenne.
Így továbbra sem szerepel például Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Wass Albert, Gyóni Géza, Reményik Sándor, Tompa László, Kós Károly, Nyirő József és Szabó Dezső!!! Ez azért fájdalmas és döbbenetes, mert a fent nevezett írók a nemzetközileg ismert – többük esetében irodalmi Nobel-díjra jelölt – a magyar irodalom minőségi, első vonalát reprezentáló alkotók voltak.
Nem jelenik meg a tervezetben az 1920 után hárompólusúvá vált magyar irodalom-felfogás sem, így egyáltalán nem tárgyalja a transzilvánizmust mint fogalmat, és ezzel újra teljesen egyoldalúan, torzítva és csonkán óhajtja bemutatni az említett korszakot.
Ez azért életveszélyes, mert ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy marad a Nyugatot egyedüli progresszív irányként bemutató, idejétmúlt felfogás.

A tervezethez március 2-ig lehet BÁRKINEK! hozzászólnia. Kérem önöket, lehetőleg minél nagyobb számban tegyék meg írásbeli hozzászólásukat a minisztérium, illetve a NAT-bizottság számára! Most létfontosságú, hogy éljünk jogainkkal, és kérjük-követeljük az egyoldalú, valóságnak nem megfelelő nézetdiktatúrás álláspont felülvizsgálatát. A tét óriási, ezen múlik, hogy az elkövetkező években-évtizedekben az új magyar generációk megismerkednek-e a korszak valóságával, és végre 22 évvel a rendszerváltozás után a magyar irodalom tantárgy betöltheti-e nemzeti identitásképző szerepét is.
A www.ofi.hu honlapon – állítólag március 2-ig – bárki megteheti észrevételét. Ajánlom azonban, hogy inkább mielőbb küldje be! Ehhez kattintson a „Nyilvános az új Nemzeti alaptanterv vitaanyaga” címre. Lejjebb kattintson „A véleményezési felület”-re, azután jelölje a magyar irodalmat. A fent említett írókról a végén lévő „Közműveltségi tartalmak” fejezetben érdemes bővebben írni, de jónak látnám rögtön az első felületre is írni pár bevezető mondatot.
Kérem továbbá, hogy hozzászólását küldje meg nekem is (info kukac takaromihaly.hu) , hogy hivatkozni tudjak – a remélhetőleg igen nagy számú – észrevételre, hogy ezáltal lehetetlenné tegyük azok letagadását. Segítségét előre is hálásan kösznöm!
Takaró Mihály

forrás: kuruc.info

Immár 16. alkalommal rendeznek versmondó versenyt a Kaposvári Polgári Casino szervezésében. A rendezvény célja a magyar kultúra értékeinek ápolása.

A Kaposvári Polgári Casino a Kaposvárért Közalapítvánnyal együtt, a magyar kultúra értékeinek ápolása céljából, József Attila 107. születésnapjára emlékezve, a Költészet Napja alkalmából 2012. április 11-én (szerdán) versmondó versenyt szervez 14. életévüket betöltött diákoknak és felnőtteknek “Lekötelező irodalom” címmel.

Kiírási feltételek:
Nevezni kettő verssel lehet. Az egyik versnek olyan közismert versnek kell lennie, ami a gimnáziumi, vagy általános iskolás tankönyvekben, szöveggyűjteményekben szerepel, míg a másik verset a versenyző szabadon választhatja.
A rendezvény helyszíne a Csiky Gergely Színház lesz.
Kezdési időpont: 2012. április 11. 8 óra 30 perc
Megfelelő számú jelentkező esetén elődöntőre is sor kerülhet, a döntőbe jutottak pedig könyvjutalomban részesülnek.
A döntőbe jutottakat felkérik, hogy április 19-én a Polgári Casino tagjai előtt – a közönségdíjért – ismét mondjanak el egy verset.

A jelentkezéseket legkésőbb 2012. március 11-ig lehet leadni. Szükséges adatok: név, lakcím, telefonszám, iskola neve, felkészítő személy neve.
Jelentkezni lehet dr. Szép Tamásnál, Kaposváron az Ezredév u. 1. szám alatt, vagy bejelenteni a 30/216-85-95 telefonszámra, vagy e-mailben: drszep@kabelnet.hu

forrás: kapos.hu

Sértő Kálmán – Köhögök

Tudom, hogy nem meghűléstől,
Mástól köhögök
Éhezik az üres hasam,
Attól köhögök
Bár minden nap egy sült kacsa
Árát eliszom
Nem eszem, mert a jövőmben
Én már nem bízom

Lesz majd napraforgós hírem,
Halálom után
Hímzés leszek itt a magyar
Költészetsubán
Nagy subán, mely egy országot,
Népet betakar
Hogy ne fázzon, melegedjen
Itt minden magyar…

Nem a rím kedvéért írom,
De én röhögök,
Keserűen röhögök, hogy
Nyögve köhögök.
Nem sokáig köhögök már,
Rám hullnak rögök,
Többé már egy túróslepényért sem
Köhögök…

1940

“A hazafiságra mindig is megpróbáltam nevelni a gyerekeket, Petőfi-versekkel, Jókai-regényekkel, a Szózattal például, de egy diák nem a tananyagtól lesz hazafi, hanem a család és a pedagógus hozzáállásától” – mondta egy fővárosi szakközépiskolában tanító magyartanár az [origo]-nak arról, hogyan lehet hazaszeretetre nevelni az iskolásokat. Szerinte a tanár dolgát nehezíti, hogy sok diák cikinek tart minden iskolai ünnepséget, órai megemlékezést, illetve hogy “sokszor a szülők is tesznek a nemzeti ünnepekre, a hagyományokra”.

Egy másik, alternatív iskolában tanító pedagógus azt mondta, “a gyerekeknek az ilyen dolgokat, mint önállóság, öntudat, hazafiság, nem lehet megtanítani, csak átadni az évek során”. Példaként említette, hogy szerinte a Nemzeti dal-t nem egyszerűen bemagoltatni kell, hanem “megértetni a gyerekekkel, hogy miért fontos minden magyarnak tudnia az 1848-as forradalom szimbolikus költeményét”.

Az új Nemzeti alaptanterv (NAT) tervezete, amelyet a múlt héten hoztak nyilvánosságra, a köznevelés alapvető céljai között említi a többi között, hogy “a felnövekvő nemzedék a haza felelős polgárává” váljon, “kifejlődjön benne a hazafiság érzelemvilága”, “reális önismeretre és szilárd erkölcsi ítélőképességre tegyen szert”, illetve alakuljon ki a diákokban a hazaszeretet “és az a felismerés, hogy szükség esetén Magyarország védelme minden állampolgár kötelessége”.

A hazaszeretet kialakítását a jelenleg is érvényes, 2007-ben átdolgozott Nemzeti alaptanterv is tartalmazza, de kevésbé kiemelt helyen, mint a most nyilvánosságra hozott dokumentum. Az érvényes alaptanterv szerint “fontos feladat a harmonikus kapcsolat elősegítése a természeti és a társadalmi környezettel, a nemzettudat megalapozása, a nemzeti önismeret, a hazaszeretet elmélyítése”.

Az [origo] megkérdezett több, különböző típusú iskolában tanító magyar- és történelemtanárt, illetve osztályfőnököt arról, hogyan tanítják jelenleg a hazafiságot, illetve szerintük milyen módszerekkel lehet nemzeti öntudattal rendelkező, hazaszerető diákokat nevelni. A pedagógusok név nélkül válaszoltak, mert nem akartak intézményük nevében nyilatkozni.

El kellene menni a Nemzeti Múzeumhoz

“Az eddigi alaptantervek sem voltak a hazafiság oktatása és az erkölcsi nevelés ellen, bizonyos művek mondanivalójában ezek a fogalmak rendre előkerülnek, és eddig is fontos részét képezték az oktatásnak” – mondta egy budapesti gimnáziumban tanító magyartanár. Szerinte például a Nemzeti dal-t eddig is minden iskolában megtanították, ő is kiemelten foglalkozott a költeménnyel, “pedig nem a legjobban sikerült Petőfi-vers, de kihagyhatatlan alapmű”. Szerinte a diákok akkor fogékonyak egy-egy versre, témára, ha a tanár “élményszerű órákat” tart, és örömmel tanítja a tananyagot, ezt viszont szerinte egyetlen NAT sem tudja szabályozni, “legfeljebb ronthat a helyzeten a sok előírással”.

Egy kecskeméti szakközépiskolában tanító magyar- és történelemtanár azt mondta: az óráin sok idő a diákok fegyelmezésével telik, és örül, ha egy verset sikerül felolvasnia, nincs energiája “kreatív módszerekkel a hazafiasságról tanítani”. Hozzátette: a gyerekek szerinte fogékonyabbak lennének a magyarságról szóló tananyagra, ha az osztály a történelmi helyszínekre tudna utazni. “Például az 1848-as szabadságharc tanításakor el kellene menni Budapestre a Nemzeti Múzeumhoz és a Pilvax Kávéházhoz, vagy 1956-ról beszélgethetnénk a Corvin köznél, de erre nincs idő a mostani tanrendben, és őszintén szólva nincs kedve és energiája egy tanárnak sem megszervezni” – mondta a pedagógus.

Az iskolai ünnepségeken feszengő diákok

Több tanár is említette, hogy a nemzeti öntudatra való nevelés fontos eszközei lehetnek a közös iskolai ünnepek. A megkérdezett pedagógusok tapasztalatai szerint azonban a nemzeti ünnepeken tartott rendezvényeken a diákok általában feszengnek, többen a verset szavaló diáktársukon nevetgélnek, és “nem érzik, hogy közük lenne az ünnephez” – fogalmazott egyikük. A tanárok szerint ennek az lehet az egyik oka, hogy sok szülő nem érzékelteti a gyerekkel az ünnepek jelentőségét. “Minden ünnepségen rendszeresen megesik, hogy néhány gyerek nem megfelelő ruhában jön iskolába, vagy előfordul, hogy a szülő igazolást ír, ha a gyerek el akarja lógni az ünnepséget” – mondta egy budapesti szakközépiskolában tanító tanár.

A pedagógus ugyanakkor belátja, hogy a diákok azért nem szeretik ezeket a rendezvényeket, mert az ünnepségek minden évben hasonló forgatókönyv szerint zajlanak. Úgy fogalmazott: “Ha például március 15-e, akkor két-három Petőfi-vers elszavalása, a 12 pont felolvasása, a Kossuth Lajos azt üzente eléneklése a program, minden évben ugyanaz a sablon.” Ő egyszer szervezett március 15-ei ünnepséget, zenés műsort szeretett volna összeállítani és kevésbé ismert verseket, történeteket bemutatni, de elmondása szerint a tantestület lebeszélte a “hagyományokkal szakító programról”.

Egy alternatív iskolában tanító magyartanár szerint sok energiát igényel a pedagógusoktól egy színvonalas ünnepi műsor megszervezése, de szerinte megéri, mert a hangsúly nem a műsoron van, hanem a felkészülésen. A tanár azt mondta: “Fontos, hogy a tanár ne egyszerűen csak verseket magoltasson, nem kell részletezni, mennyire más, ha például az ünnepi műsorban mindenki szerepet játszik, és azt mondjuk egy diáknak, hogy te vagy Petőfi Sándor, aki egyebek mellett előadja a Föltámadott a tenger-t.”

Mi jut eszükbe arról, hogy magyarok?

“Néhány évvel ezelőtt a hetedikeseimmel, majd a tizenegyedikeseimmel is fogalmazást írattam azzal a címmel, hogy Magyar vagyok” – mondta egy budapesti nyolcosztályos gimnáziumban tanító magyartanár, aki kíváncsi volt, mi jut a gyerekek eszébe arról, hogy magyarok. “A tizenhárom évesek lelkesebbek voltak, általában hosszabban és pozitívabban írtak erről a témáról, mint a tizenhét évesek” – mondta a tanár.

A hetedikesektől elmondása szerint olyan válaszokat kapott, hogy büszkék, amikor győz egy magyar sportoló, a magyar fociválogatott, vagy például örülnek, ha külföldön magyar szót hallanak. Az idősebb diákok közül viszont többen arról írtak, hogy szerintük rossz a hírük a magyaroknak külföldön, és a magyarokat sok kudarc érte a történelemben. “A fogalmazásokra nem adtam jegyet, utána megbeszéltük egy órán a diákok által felvetett szempontokat, szerintem például így lehet tanítani a hazafiságról, nemzeti öntudatról” – mondta a tanár.

A pedagógus hozzátette, hogy egyik tizenegyedikes diákja idegenellenes gondolatokat is megfogalmazott: “Valami olyasmit írt, hogy még jobb lenne Magyarországon élni, ha nem lenne ilyen sok cigány és kínai.” A tanár ezt később nem az osztály előtt, hanem négyszemközt beszélte meg a diákkal. “Nem hiszem, hogy sikerült változtatnom a véleményén, de jobban odafigyeltem rá ezután, és az osztálytársakat is megkértem, hogy hassanak rá” – mondta a pedagógus.

Más tanár is említette az óráin előforduló szélsőséges gondolatokat. Egy szakközépiskolában tanító történelemtanár szerint, amikor az első világháború utáni magyar történelmet, például a trianoni békeszerződést tanítja, “minden osztályomban akad egy vagy két diák, aki erősen nacionalista megjegyzéseket tesz”. A tanár szerint egy diákkal percekig hangosan vitatkozott egyszer arról, hogy szereti-e a hazáját, vagy hazaáruló az, aki nem szeretne Nagy-Magyarországot és új országhatárokat.

“Hirtelen nem tudom, mit tanítanék”

A 2013-tól életbe lépő új Nemzeti alaptanterv szerint hon- és népismeretet is kell majd tanítani az iskolákban. Egy szakközépiskolai történelemtanár megjegyezte, szívesebben tartana inkább háztartástant, mint honismereti órát, mert az előbbit hasznosabbnak tartja. “Hirtelen nem tudom, mit tanítanék honismeretből, valószínűleg ugyanazt, amit történelemórán” – mondta a történelemtanár.

A NAT szerint hon- és népismeretből meg kell tanítani például az “ősi magyar kultúra hagyatékait”, illetve “a magyar tudomány és kultúra eredményeit a világban”. Arról, hogy pontosan milyen órákon, milyen képesítésű tanárok taníthatják ezeket az ismereteket, nem rendelkezik a NAT. Ez részletesen a most készülő kerettantervekben szerepel majd. Az alaptanterv bemutatásakor a NAT-bizottság tagjai a dokumentumban szereplő új ismeretekről azt mondták, “biztosan lesznek majd pedagógus-továbbképzések”, a kötelezővé váló erkölcstant például a tervek szerint hatvanórás etikaképzés után taníthatják majd a pedagógusok.

Szerepeljen-e Ady Endre a NAT-ban?

“Az új NAT a korábbival ellentétben kötelező tartalmakat ír elő, így szerepel benne a Rákóczi-szabadságharc, Kossuth Lajos vagy Ady Endre is mint kötelező tananyag” – ezt nevezte a legfontosabb újításnak a tervezet bemutatásakor Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet igazgatója, a NAT-bizottság elnöke.

Vass Vilmos, a 2007-es Nemzeti alaptantervet kidolgozó bizottság vezetője azt mondta az [origo]-nak: “Valóban nem szerepel a még hatályos NAT-ban név szerint a Toldi vagy a János vitéz, de eddig sem gondolták a magyartanárok úgy, hogy kihagyják ezeket a tananyagból.” Az ELTE Neveléstudományi Intézetének docense szerint a dokumentumban leírt célokból, kulcskompetenciákból és fejlesztési feladatokból következik, hogy mit kell tanulniuk a diákoknak. Szerinte a most nyilvánosságra hozott új NAT “szinte semmilyen mozgásteret nem hagy az iskoláknak és a tanároknak”, mert a NAT alapján készülő kerettantervek kilencven százalékban határozzák majd meg az iskolák helyi tantervét. Vass Vilmos szerint “a központosító tartalmi szabályozásnak” az lehet a következménye, hogy “a részletes, tantárgyakat, óraszámokat, követelményeket előíró kerettantervet kapó pedagógusok” közömbösek lesznek, a diákok egy része pedig nem tudja majd követni “a központilag előírt tananyagot”, motiválatlan lesz, és hamar lemarad társaitól.

“Nyilván sok vita lesz arról, miért éppen a megadott verset, regényt vagy zeneművet írja elő az új NAT, de bizonyos alapvető műveket meg kell tanítani” – mondta az [origo]-nak Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének a vezetője. Szerinte “lényeges, hogy a tanárok segítséget kapjanak abban, mit érdemes és mit lehet bizonyos életkorban megtanítani”.

Nem volt ideális, hogy a rendszerváltás előtt “egy rugalmatlan központi tanterv határozta meg a közoktatás tartalmát”, véli Csapó, de az sem jó, hogy a kilencvenes évektől “az inga a másik irányba lengett ki”, és a NAT túl kevés konkrét tartalmat jelölt meg. “Az Örömódá-t néhány taktus után minden európainak fel kell ismernie, ahogy nekünk a magyar ugar szókapcsolat is felidézi Ady Endre gondolatait; ezek nélkül nincs művelt fiatal” – mondta, hozzátéve: a legfontosabb, hogy a végleges NAT “megtalálja az egyensúlyt a merev előírás és a semmitmondó általánosság között”, illetve hogy szakmai konszenzusra épüljön.

Forrás: Dull Szabolcs – Origo

Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.

A Barátok Verslista és a Vizuális Pedagógiai Műhely a költészet világnapja és a magyar költészet napja alkalmából pályázatot ír ki EMLÉKEK témakörben.

A Barátok Verslista (portal.verslista.hu) és a Vizuális Pedagógiai Műhely a költészet világnapja és a magyar költészet napja alkalmából pályázatot ír ki az alábbi témakörben: “EMLÉKEK”.
Pályázhatnak: Magyarországon és határainkon túl élő magyar nyelven író amatőr írók – kortól és foglalkozástól függetlenül bárki – kizárólag saját maguk által írt, magyar nyelvű írásokkal.
A pályázat keretében a pályázók maximum 4 verssel és 2 prózai művel pályázhatnak.
A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell egy aláírt, (személyi igazolványszámot, pontos lakcímet, teljes valódi nevet – és esetlegesen ettől eltérő írói nevet, amin megjelenni kíván – is tartalmazó)
Nyilatkozatot a szerzőtől, miszerint a pályamű(vek) saját szellemi terméke(i), és a szerző hozzájárul annak térítésmentes leközléséhez a Vizuális Pedagógiai Műhely ill. a Barátok Verslista által fenntartott honlapokon (www.vpm.hu; portal.verslista.hu; www.poeta.hu; www.kepzeldel.hu), illetve a Vizuális Pedagógiai Műhely ill. a Barátok Verslista esetlegesen nyomtatásban megjelenő kiadványaiban.
(A Barátok Verslista jelenlegi tagjainak e Nyilatkozatot nem kell elküldeniük, mivel e pályázatra is vonatkozik az általuk már elfogadott 2012 évi Verslistás Szabályzat.)
Beküldés: a pályázati anyagokat e-mailben (csatolt fájlként Word dokumentumban – Times New Roman betűtípussal, 12-es betűnagyságban, normál sorközzel, 2,5-2,5-es margóval, 1 hasábos tördelésben) fogadjuk, a 2012@verslista.hu címen (kérjük, pontosan írják be az e-mailcímet!) 2012. április 7. szombat éjfélig. A levél tárgya legyen minden esetben:
“EMLÉKEK”!
A pályázatok beérkezését visszaigazoljuk! Ha ez nem történik meg 48 órán belül, akkor kérjük a beküldési cím leellenőrzését, hogy nincs-e elgépelve. Ha a cím jó, mégse történt visszaigazolás, úgy az attila@vpm.hu címre ismételjük meg a pályázat elküldését.
A szerzők nyilatkozatát (hogy saját szellemi termékükről van szó) a következő postai címre várjuk:
Vizuális Pedagógiai Műhely 8263. Badacsonytördemic, Római út 84.
A nyilatkozatnak legkésőbb 2012. április 11-ig meg kell érkezniük a fenti címre.
Aláírt, postán visszaküldött, a 4-es pontban felsorolt adatokat és a beküldött írások címeit tartalmazó Nyilatkozat hiányában a beküldött írásokat töröljük a pályázati anyagból.
Nevezési díj: NINCSEN
Minden beküldött pályázat felkerül a beküldési határidő lejárta után a poeta.hu/2012 honlapra.
Pályadíjak:
1–50 pályázati írás esetén: A pályázaton az első helyezést elért írás írója a Barátok Verslista ill. a Vizuális Pedagógiai Műhely által megjelentetett kiadványokat, verses CD-ket, versesköteteket, folyóiratokat, a Barátok Verslista tagjai által írt köteteket nyer 10 ezer Ft értékben.
51–100 pályázati írás esetén: A pályázaton az első helyezést elért írás írója a Barátok Verslista ill. a Vizuális Pedagógiai Műhely által megjelentetett kiadványokat, verses CD-ket, versesköteteket, folyóiratokat, a Barátok Verslista tagjai által írt köteteket nyer 12 ezer Ft értékben. A második helyezett irodalmi kiadványokat nyer 8 ezer Ft értékben.
100 feletti pályázati írás esetén: A pályázaton az első helyezést elért írás írója a Barátok Verslista ill. a Vizuális Pedagógiai Műhely által megjelentetett kiadványokat, verses CD-ket, versesköteteket, folyóiratokat, a Barátok Verslista tagjai által írt köteteket nyer 12 ezer Ft értékben. A második helyezett irodalmi kiadványokat nyer 8 ezer Ft értékben. A harmadik helyezett pedig irodalmi csomagot 5 ezer Ft értékben.
Eredményhirdetés: 2012. június 20-án a poeta.hu/2012 oldalon lesz megtekinthető.
A nyerteseket természetesen elérhetőségükön külön értesítjük.
Amennyiben a pályázatra nagy számú írás érkezik be, valamint a pályázaton indulók igénylik, és a szakmai zsűri véleménye szerint több megjelenésre érdemes írás is beérkezik a pályázatra, akkor a szerzők lehetőséget kapnak arra, hogy ezen válogatott írások bekerüljenek egy nyomtatott bekerülési díjas [[kb. 3 e. Ft/A5 oldal] A5-ös oldalanként 1-2 kötet ingyen jár a szerzőnek kiadványba is. (Ebbe csak a zsűri által legjobbnak ítélt írások szerzőit hívnánk meg, tehát válogatott anyag lenne. A megjelenési költséget kellene a szerzőnek fizetnie ha szeretne megjelenni. De ezzel NEM kötelező élni!) Az első 3 helyezett e kiadványba ingyen jelenik meg.
További információ az attila@vpm.hu címen kérhető.

Beérkezési határidő: 2012. április 7. (szombat) éjfél.
Beküldési cím: 2012@verslista.hu

forrás: kaleidoskop.hu

A „Költőnk és kora” vetélkedőt A Szabadművelődés Háza hirdeti meg a Tarsoly Ifjúságért Egyesület, a Vörösmarty Társaság, valamint a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatásával. A diákok számot adnak tudásukról József Attila életművét, korát és irodalomtörténeti jelentőségét illetően, közben elmélyítik, szélesítik ismereteiket és közelebb kerülnek a költő világához. A tudáspróbán négyfős csapatok vehetnek részt, a játékosok vers-, irodalom-, és kortörténeti, valamint verselemzési feladatokat kapnak.

Jelentkezni február 20. és március 2. között lehet a www.tarsoly.shp.hu honlapon történő regisztrációval, egy iskolából akár több csapat is nevezhet.

A vetélkedő három fordulóból áll. Az első állomás egy internetes játék lesz, a regisztrált csapatok egy jelszó segítségével hozzájuthatnak a kérdésekhez, melyekre március 5. és 16. között lehet megadni a válaszokat. A legtöbb pontszámot elért 18 csapat jut be az elődöntőbe, melyet március 23-án 14.00 órakor rendeznek A Szabadművelődés Házában. A döntőt ugyancsak az intézményben tartják április 11-én, a költészet napján, itt a második fordulóban legjobban szerepelt hat csapat szerepelhet. Az első helyezett 20.000, a második 16.000, a harmadik pedig 12.000 forint értékű könyvvásárlási utalványt kap. A csapatokon kívül az elődöntőbe és döntőbe várják a költészetet szerető érdeklődőket, akik a villámkérdésekre adott válaszokért jutalomban részesülnek, valamint a legtöbb szurkolót felvonultató csapatokat plusz pontokkal díjazzák.(szekesfehervar.hu)

Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a kórházban fekvő Csurka István társulathoz intézett levelét. Ebben arra bíztatta a jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.(MTI)

Neki írt verssel búcsúzunk:

Csurka István ötvenéves

Megbolondult az idő, az óramutatók
veszettül össze-vissza forognak?
Vagy mást mutat nekünk, a közös
ifjúságból eltekergő vándoroknak?
Másként tiktakkol a szívünk
a lerázhatatlan ég alól kilesve,
nekünk mást ígért a hajnal, másként
delelt a nap s másként csukódik az este?

Hiszen még itt van, ha kezünket
nyújthatnánk, talán még el is érnénk,
hiszen még itt van ama szép ország,
testünkbe rajzolva róla a térkép:
fővárosa a szív, a vidáman lüktető,
és lobogója a barátság!
Megvan a szív és megvan a zászló is,
meglengetjük még, hadd lássák!

Telik a kamra, telik a csűr is,
ajtó rajta a könyvfedél,
ha majd végképp eltunünk innen,
konok szájjal rólunk is mesél;
bár még élünk, még igazi tüdővel
igazi levegőt szívunk,
bátran röhögünk minden örökléten,
de félszemmel már odasandítunk.

A fejvesztetten torlódó időben
megkeressük egymás arcát,
összeillesztjük emlékeinket:
saját időnket ők hordozzák!
Közönyösen néz minket s közönyösen nézzük,
hogy átlép rajtunk a másik idő,
kiállítja a számlát, leolvassa szívverésünk,
mint villanyórát a díjbeszedő.

Csukás István

Beágyazott a villás Vénség:
Meleg ólban vár élet–alom.
Jaj nékem, mert faluba vágyok
S evoé, mert úgy érkezek meg,
Ahogy születtem: fiatalon.

Én fiatalon érkezek meg,
Mankóm is egy dús–virágos ág.
Én nem vénülök csak e tájon,
Nekem adatott magyar földön
Most az egyetlen, nagy ifjuság

Szakadhatok messze városba,
Vagy visszahóditom a falut:
Sorsom mégis a fiatalság.
Én magyar daccal ébren voltam
Akkor, mikor mindenki aludt.

Asszony leköphet csúfolódva,
Ügyes zsidó röhöghet nagyot:
Vénen, násztalanul, szegényen,
Faluba rogyva, menekülve
Én mégiscsak fiatal vagyok.

Ez az a nagy, nagy fiatalság,
Melynek a bús Halál is szülés.
Nálunk divat korán vénülni,
Itt ifjak is született vének
Nekem tilalom a vénülés

Ady Endre

KÉT POGÁNY KÖZT ÖT HAZÁBAN
Nyílt levél Parti Nagy Lajoshoz

KEDVES LAJOS!

Megkólintotta az agyamat ez az ön-letiltás! Pláne a Svejk átirat. Én nagyon kedvelem ezt a derék katonát, különösen a szimulánsoknak való beöntést, (nem ártana ma sem), csak zárójelben jegyzem meg. Az bizony egy szép, nagy eredeti mű! Akkor még az irodalom Csucsa-ára nem lehetett szellemi masz-turb(ó)-álással feljutni. Ma a szellemi önkielégítés és az irodalmi csúcson vagyok, egyet jelentenek.
Ami nem baj. Mármint az, hogy az irodalom Csucsa-ára így is fel lehet jutni. Igen ám, de mi lesz akkor az irodalom-kedvelő hölgyekkel? Lajos! Szerintem, te már meguntad, hogy téged soha nem tiltottak le, ki, be, és most (jól kibasztál velük), ezt csak zárójelben jegyzem meg, s letiltattad önmagad. De, a nagy érv, hév, robogás (Pomázról Pestre), amiért ezt megtetted, húsz évvel ezelőtt szóvá lett téve, Lajos, a Parlamentben a feleségem által. Csak akkor a Fidesz még liberális volt, és mindenki nagyon komálta. Nem hiába monda
(a feleségem a kritikát nekik), mert tessék, a Fidesz a legnagyobb nemzeti szabadelvű párt lett! Most tiltakozol? Ők megszívlelték a kritikát. Te meg egy kicsit haladásellenesnek tűnsz, hogy ne mondjam, maradinak! Jöjj el éj, az óra verjen, száll az idő, s itt hagy téged, ha…..

Bemegyek sokszor a könyvesboltokba és nézem a könyveiteket. Nézem, nézem, a rendszerváltás után 22 évvel, a diktatúra bukása után 22 évvel és még mindig csak a ti könyveiteket látom. Kérdezem az eladót, G. Nagy Ilián nincs véletlenül? Mire teccik gondolni, kérdez vissza a gyanútlan eladó. Hát a Csaba királyfi székely nemzeti operára!
A nyáron mutatták be Székelyföldön. Vót iránta érdeklődés, nem mondom! Látta vagy 5000 ember, a Lázár-kastély udvara tele vót. Nem mondja, mondja az eladó. De bizony, azt a piculáját! CD-n is megjelent. Hát, azt nem lehet kapni itt a Mammutban (se)! De vegyen Parti Nagy Lajost! Hát a John Lennon halálát lehet e kapni? Nem lehet azt se. Hát a Jézus születését? Az mi, kérdezi az eladó. Az egy folk-opera. Az első olyan, amely kizárólag magyar népzenére íródott. Tényleg?
Tényleg. Hát. az sincsen. És az Új magyar alkotmány? Az sincs. Csokonai a kicsapott diák, A kirekesztett nemzet, és a Szavainkban a kincs, A géniusz szabadsága? Értse meg uram, nincsen, az a G. Nagy Ilián! N-i-n-cs!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Vegyen Parti Nagy Lajost! Egy pohár vizet, esetleg? Kiszáradt a torkom. Itt van! Vigye! De hát ez Szóda(lovaglás)! Én szomjas vagyok. Ahogy jöttem kifelé a Mammut könyvesboltjából, ahol engem nem lehet kapni, még vagy 30 évig, úgy egy kicsit magam is meglepve oldalra sandítottam. Hát azért Wass Albert jól rátok vert vagy hat kört. Nem szódából. Ja, hogy ő fasiszta?! Van ebben az országban elég. Rákosi szerint 9 000 000 fasiszta él ebben az országban, mondta volt, s én 1955-ben születtem, akkor ő még hatalmon volt, tehát én is beletartozom a 9 000 000-ba. Hogy csecsemő voltam? Az nem számit. Valahogy ez a fasiszta bélyeg tartja magát a legtovább. A kulák, az osztályidegen, a nép ellensége, az imperialisták ügynöke, már kikopott. De ez a kurva fasiszta bélyeg még mindig elégnek látszik a kontraszelekcióhoz. Ha már belebonyolódtam ebbe a kontraszelekciós bélyegzésbe, akkor még egy apró kis történet, ami a tárgyhoz tartozik.
Azt mondja nekem az egyik baloldali ismerősöm, hogy vegyem tudomásul, hogy neki Horn Gyula a kedvenc politikusa. Mondtam, tudomásul veszem. Nézett rám, mint aki nem érti a tudomásul vételt. Várt, várt, majd aszongya: miért nem szereted te a szocialistákat? Így bele a szemembe. Ha acc egy sört, elmesélem. No, úgy is vót. Mondom neki, te Béla, nem ám a fasizmussal kezdődött a világ! Az úgy vót, hogy Lenint nem értették meg a tömegek. Aztán 17-be megértették, mikor lemészároltatta a cári családot gyerekestül, asszonyostul. Akkor megértették mindent az emberek, nem kellett a fejükbe verni, hogy mit is akar Lenin. Na, mondom Bélának, 1917,18,19,20, még mindig Lenin. Senki más csak ő. Mán pártok se vótak. És hun van még a fasizmus? Jött Sztálin. 21, 22,23, 24,25,26,27, még mindig Sztálin meg a kommunizmus, meg az internáló táborok. Aztán 28,29,30, 31, még mindig Sztálin meg a kommunizmus. Meg az a sok ártatlan halott, mert már értették Lenint, csak nem annyira. És egyszer csak 33-ban jött Hitler. 1945-ig. Aztán megint a szocialisták
45-től… Aszongya Béla, el ne kezd számolni! Na, mondom 90-ig. Az emberarcú. És tudod, mi a bökkenő Béla? Hogy Hitler is szocialista vót. Nemzeti szocialista. Hát ezért, kedves Béla! Nem is, hogy nem szeretem, csak óvatosabb vagyok.

József Attila is birizgálta ezt a témát, ki is zárták mindenhonnan! És hát emlékezzünk együtt, Lajos! József Attila is megkapta a fasiszta bélyeget, mint Wass Albert. Most meg minden szocialistának ő a kedvenc költője! Akit lefasisztáztak az előd szocialisták. Te érted ezt
Lajos? Látod mennyi mocsok vót itt, és te most itt, ebben a nem kommunista, nem fasiszta világban letiltatod magad?! Amikor a fél világ ránk támad!? (Megint.) Legalább annyit mondj, hogy menjünk előre! Úgy hogy, József Attilát is ugyanúgy lefasisztázták, mint Wass Albertet! Így hát leegyszerűsödnek a dolgok, az a fasiszta errefelé, aki zseni.
Lalalalala lalala la láááááá! Mimimimi mimimimi mííííííííííííííííííííííííí! Akció. Liberalizmus. Magyarság. Magyar irodalom. Írod? Alom. Álom, iroda, lom. Liber Aliz! Most? Író-da, író hely. Hej! hej! Nikk! Nikk!( Ez a nikk. nikk, Jack Nicolson a Szelíd motorosokból. Ő beszélt a szabadságról a fiúknak.) Nikk! Nikk! Érted már?

Akkor most le vagy tiltva. Vagyis letiltottad Svejk-magad! Nade, hate, – hadd el ha! -, le vagy tiltódva, akkor mit mondjak én? Most elgondolkoztam. Nekünk 1988-ban be akarták zúzatni a Jó hazát című antológiánkat.(A nyomdából üzentek, hogy azonnal vigyem el. Pedig vót rá engedély, Lajos!) A feleségem támogatta, kirúgták az állásából. Kilenchónapos várandósan bíróság elé citálták. Berendelték a pártbizottságra – bár nem volt párttag – s megvádolták, hogy mi az, hogy az egyik versben az van írva, hogy a holtak deresén Nagy Imrét ki üti? Mondta, hogy nem ő írta, meg az a Nagy Imre, nem az a Nagy Imre, hanem a paraszt költő, de nem számított semmi! Ő volt a Kádár rendszer utolsó koncepciós áldozata! Két évig nem volt állása. A lakiteleki sátorverés ideje ez. S a Rajk butikban lehetett vásárolni a nagy ellenállók könyveit. Hoppá! Ahogy Judit Lingon mondaná Svédországban! 2000-ben, mikor megírtam a Jézus születését, egyből ellopták. Engem meg le akartak gázolni, mint Csokonait Debrecenben. Na aztán megváltoztatták a lopott Jézus címét Betlehem csillagára. STB! Ebben a STB-ben sok minden benne van ám, Lajos!
2001 decemberében letiltották a Szent korona misét a Szent István bazilikában telt ház előtt. De amit ezután írtak mások Missza Szakra korona címmel, azt bemutatták! Nem folytatom.
Ja, legutóbbi művemet, a Csaba királyfit is le akarták nyúlni, de nem sikerült. Most meg mán nagyon le van védetve. 130 évig hevert a téma az asztalon, s addig nem kellett senkinek, amíg meg nem írtam! Most meg csak úgy kacérkodnak. Annak idején, mikor Madách megírta Az ember tragédiáját, nem az vót a módi, hogy gyerünk, lopjuk el, írjunk mi is egy tragédiát, hanem azt mondták, brávó! Ennyit változtak az idők.
S ennyi a te önletiltásod, meg az én sorsom között a különbség!

Eddig ez a tiltott világ az én birodalmam volt. A szent tűz helye, amit mindenki elhagyott, ki ezért, ki azért, pénzért, hatalomért. Csak én maradtam itt, Hamvas Béla igézetétől megerősödve. Ennél a tűznél írtam meg a Csaba királyfit, a székelyeknek nemzeti operát!
Azt mondják, ez a tűz már nincs is. Ennél a tűznél várom, hogy egyszer, majd, nem is olyan sokára, megindulnak errefelé az elesettek, a magyarságukban megigazulni vágyók, mert nincs más út, csak a szent tűznél újra megkérdezni, hogy akkor, mit, miért és hogyan tovább! Erre jössz te, letiltatod magad! Betolakodsz a tiltott zónába, hátha összetévesztenek bennünket! Nem, nem barátom! Te csak maradj a párna-szuszon és lovagolj a szódán. A nép már nem fog fel téged. Te se a népet.

Erről a szent tűzről jobb lett volna hallgatni, mert az ember szembe találja magát Csokonai Mihállyal, Ady Endrével, s kezdődnek a bajok. Hogy még mindig? Szomorítsam el őket? Inkább térjünk vissza az eredeti problémára: a gründolt médiára. Hát ezt, Lajos, nem gondolhatod komolyan. Ki gründolt itt, mit? Közelébe nem férhet a magyar géniusz a rádió, televízió bejáratainak kilincseihez sem. De nem is ez a baj. belül van a rothadás, a kilincsen túl. Önletiltás ide, önletiltás oda, inkább ajtót kellene nyitni! Ajtót kellene nyitni! 22 éve erre várunk. Előtte mások vártak. Meghaltak, öngyilkosok lettek. Ahogy Törőcsik Mari nyilatkozta a minap Soós Imréről, hogy a származás számított bizony. Az a kutya származás, amiről senki sem tehet. Ám bűnhődik érte. mint indián a rezervátumban. Na és ha letiltod magad? A gründolt médiában kiket látsz, hallasz, kiket olvasol? A Soós Imréket, a Latinovits Zoltánokat, Bara Margitokat, a Ratkó Jóskákat, Nagy Lászlókat, Máraiakat, Wass Alberteket? Nincs gründolás! Minden úgy rohad meg, ahogy van.

Érzik a rothadás Csurkától-Sárbogárdi Jolánig. Sár bogár! Sár bogár! Sárga csere-bogár! A fényes könyvek amúgy oda vannak rakva a mosoda magas polcaira. Hat birkahodályt láttam telerakva a Kádár rendszer sikerkönyveivel, melyek állítólag elfogytak. Valahol Esterházy írta, hogy itt mindenki hazudik, mert élni akar. Talán a Függőben. Aki Nobel-díjra ácsingózott, de örülök, hogy nem ő kapta és nem más. Kertész odadurrantott nekik. Ahogy írtam: a karrier szekérről való kollektív pofára esés! Írtam is erről egy fasza verset. Valamelyik könyvhéten odaadtam Kukorellynek, hogy ezt vigye be az És-hez, s közöltesse le! Ha sikerül fizetek egy pezsgőt. Hát azt hiszed liberálisok voltak? Kirekesztettek, mint az állat! Pedig ez a legjobb vers, amit Kertészhez valaha írtak!

Eccer meghívtak egy nemzetközi irodalmi konferenciára. Ez olyan, mint a mese.. Eccer, engem, nemzetközi….? Ez teljességgel lehetetlen olyan hazában, ahol te letiltatod magad.
Na de megtörtént. Egy spanyol antifasiszta költőre emlékeztek spanyol költők, irodalomtörténészek, s nekem, mint kortárs! – hallod Lajos? – kortárs magyar költőnek Radnótiról kellett értekeznem. Nagy örömmel vállaltam! Tudod, el volt ez a Radnóti egy kicsit csépelve: Oly korban éltem én..stb, mint Váci Mihály Nem tudhatom…vagy az óvodában: Dooonáászii Maaagda verse! Meg volt még egy emlékem Radnótiról. Olvastam eccer, még a Kádár rendszerben, hogy valami nemzetközi delegáció meg akarta koszorúzni a sírját. De nagy baj lett, mert olyan gazos vót, ahogy Szabó Dezső írta: a nagy költők sírján dudva és barátok teremnek. Na, kiszaladtak az elvtársak csicskásai a sírhoz, nem tiszteletüket tenni, hanem vittek cserepes tujákat. Egyszóval kipofozták a nagy, mártír költő sírját. Megvót a koszorúzás, aztán elvitték a tujákat. Na, mondom, ez a Radnóti, biztos, hogy nagy költő volt

El kezdtem keresni a Radnóti kötetemet, de sehol nem találtam. Hát persze, a gyerekek. Elindultam Budán, Pesten Radnóti kötetet venni. Képzeld el, Lajos, vagy tíz bótba vótam, de sehol nem tudtak Radnóti kötetet adni. Na mondom, ez olyan, mint én: se őt nem lehet kapni, se engem – a bótba! Kezdtem megörülni. Hát végül Budán a Mammuthoz közel egy antikváriumban kaptam egyet. Ott is csak egy vót! Elolvastam a naggyát és tettem egy fantasztikus felfedezést: ez a Radnóti Miklós nem lett se inter-nacionalista, se kommunista. Nekiestem még egyszer. Mondom, ez egyre jobb. A nagy antifasiszta költő nem találja az üdvözítő utat a kommunizmus felé. Ebbe benne van az én lelkem, ámultam! Rettyintettem egy olyan előadást, hogy nem győztek gratulálni, a spanyol irodalomtörténészek. Megértették nagy nehezen, hogy ami nekik nem volt frankó, az nekünk Rákosi volt. Meghívtam egy zsidó barátomat, s bemutattam az előadáson a hallhatóságnak, hogy ő kapott a náciktól is és a kommunistáktól is eleget. Radnóti, azóta a másik kivételezett költőm. Az egyik Ady. Mind a kettőt félretanítják az iskolákban. Vót ebbe egy kis önzés is, hogy Radnótit idecitáltam, meg egy kis hátsó szándék, mert hát meg akarom neked mutatni a kiutat, Lajos! Úgy vagyok én ezzel a nyílt levéllel, mint Hamvas az esszéivel. Írja, írja, s egyszer csak megszakad az írás, s ilyenek jönnek – hozni két kiló krumplit, paprikát. Ez a nagyság jele, Lajos! Ja, ha jól emlékszem Hamvasnak életében csak egy könyve jelent meg. Abba az országba ahol neked sok. Most már nekem is, mióta demokrácia van, csak engem, meg Hamvast nem lehet kapni. Meg Radnótit se mindig. Visszatérve az önzésre! Vót itt egyszer egy harmadik út, amit nagyon utáltak a fasiszták is, meg a kommunisták is. Nem is lett belőle semmi, mindenkit félretoltak, hülyének néztek, megöltek, aki erről beszélt. Még Orbán Viktor is, amikor először volt miniszterelnök, azzal örvendeztette meg Bús György amerikai elnököt, hogy a harmadik utat felszámolta. Ha jól emlékszem. Ez a Bús György azért nem volt csupán csak vicc! Pataki György Nyújork főnöke volt, most meg Franciaországé Sárközi Miklós. Itthon Szarköziznek a tv-ben, de csak Sárközi az. Apja szolnoki, anyja szalon-iki. Na, azért hódítjuk megfelé a világot, s ez nekem teccik. És képzeld, amikor én örülök ennek a Sárközinek, akkor, bizonyos emberek – emberek? – a képembe vágják, hogy zsidó. Hát persze, hogy azért, hogy ne örüljek annyira. Erre én azt mondom az ilyeneknek, hogy magyar, és nem nyitok vitát, mint az az áldott Őze Lajos mondta, mikor Virág elvtársat jáccott. Meg azt is szokták mondani, ha valakit megkedvelek, hogy félzsidó. Erre azt mondom: félmagyar. Erre aztán kussolnak. Nehogy azt hidd, hogy könnyű egy magyarnak Radnótit szeretni, vagy egy Sárközinek örülni! De maradjunk komám – ahogy Berecz András mondaná – annál a kutya harmadik útnál! Telt múlt az idő, s egyszer csak arra ébredek, hogy Orbán Viktor harmadik utas politikát folytat. Se nem kommunistát, se nem fasisztát! Azt a piculáját! Erre, te mit csinálsz? Letiltatod magad! Érted már, Lajos? Mindjárt leegyszerűsítem a dolgokat. Most jön a velője. A harmadik út, Orbán Viktor, meg a feleségem…. Így nem jó. Orbán Viktor, a harmadik út, meg a feleségem és én. Így lesz a jó.

Amikor a Honfoglalás című filmnek vót a premierje, ott vótunk mi is, mert a feleségem akkor még a Parlament alelnöke vót. ( Most mán nem vagyunk ott sehun, mert mán nem alelnöke a Parlamentnek. Az ész nem számít, csak a póz -íci-jóóóóóó.), ezt csak zárójelben jegyzem meg. De ott vagyunk egyébként mindenhun máshun. Például a Szent István bazilikában, ahun a Szent korona misét betiltották, egy perccel az előadás előtt. Vagy ott vótunk Székelyföldön a Csaba királyi székely opera díszbemutatóján. Még szíp, hogy ott vótunk, hát én írtam.
A feleségem meg annyit segített, mint Orbán Viktornak az ő felesége. Visszatérve, ahogy Odüsszeusz is visszatért, a Honfoglalás díszbemutatóján ott vótunk mi is. Egyszer csak nézem, mert én mindent észreveszek, hogy egy fiatal hölgy mosolyogva nézi a feleségemet. Láttam a szemibe, hogy azt nézte benne, hogy ez az az asszony, aki felforgatta az egész Parlamentet demokráciailag. Én meg néztem azt a fiatalasszonyt, aki nézte a feleségemet. Hát ez az Orbán Viktor felesége volt. Én is jól megnéztem, s gondoltam magamban, ezen az asszonyon sok fog múlni. Akkor még nem tudtam, hogy Orbán Viktor egyszer harmadikutas politikus lesz. Csak azt tudtam, hogy én tudom, hogy nincs más út, és a feleségem ezt képviseli. Néztem, hogy az Orbán Viktor felesége, nézi a feleségemet, én néztem az Orbán Viktor feleségét, de egyik se tudta, hogy én nézem őket, s látok. Szóval ez egy történelmi pillanat volt.
Ebben az országban, a politikában két út alakult ki történelmileg: vagy nyalnak az embernek, vagy lehányják! Sajnos mennem kell! Krumpli, paprika, s egyéb munkák, de hamarosan folytatom, s talán még ma végére érek e nyílt levélnek.
Sajnálom, hogy a legizgalmasabb résznél kell mennem: Orbán, a harmadik út, a feleségem meg én. Ilyeneket nem olvashatsz az újságban Lajos! De ez nem azt jelenti, hogy gründolták. épp az ellenkezőjét.

Tudtam, hogy ezzel a harmadik út, Orbán kérdéssel meggyűlik a bajom, mert politika. már, megint politika! De hozzátartozik feltétlenül ehhez az önletiltáshoz.
Te ennyivel megúsztad, hogy, mondhatni majdnem elegánsan letiltattad magad.
De gondolj csak Szervác Jóskára, Ratkó Jóskára, Nagy Gáspárra, Körmendi Lajosra, Cseh Tamásra, és sorolhatnám a neveket, akik mind-mind áldozatai ennek a váltásnak a rendszert illetően. Emlékszel Lajos, hogy annak idején Orbán Viktort és a Fideszt körbe rajongta mindenki a 168 órától a 169 óráig?! Akkor nyaltak(tok) nekik, most meg lehányják(tok) őket. Mi meg azt a jó harmadik(utas) módszert alkalmaztuk, hogy se nem nyalunk, se nem hányunk, hanem egyenesen a szemük közé! Ezt úgy hívják, építő kritika. Hát nagyon megsértődtek, nem mondom, de ők tanultak, ők profitáltak ebből a legtöbbet. Akkor nem csak a Fidesz, de az egész politikai elit prüsszögött ránk, hogy bántjuk azt az áldott jó Fideszt. Most meg lehányják őket azok, akik, minden mozdulatukra ujjongtak akkor, hogy jaj de tündi-bündik! Igen, mert akkor a Fidesz liberális volt, most meg nem az.
Ha véletlenül nem így vóna, csak úgy lobog az a sok magyar zászló mögöttük fölöslegesen, hát az nagyon huncut dolog vóna. Meg akkor te se tiltattad vóna le magad. Úgy hogy te vagy a lakmuszpapír, Lajos! Mert ha egyszer megint stimmelni fog neked a Fidesz, akkor vakarhatjuk a fejünket.
Hogy hogyan jutott idáig a magyar politika, elmondom röviden.
Én azt hittem 1989-ben, hogy a Kádár rendszerből kiemelkedhet a magyarság egyetemes nemzeti mivoltában. Ezt hittem Lajos! S ez teljességgel lehetetlen volt. Emlékszem a feleségem remegő hangjára, mikor első parlamenti felszólalásában azt mondta 1990-ben, hogy szeretném, ha a magyar nép nem lenne bennszülött saját hazájában. Neki remegett a hangja. A többieknek nem. Na, ez sokat elárult nekem. Pedig nem volt ez olyan vad, s ismeretlen gondolat: szertenézett, s nem lelé honját a hazában. Ezt egy olyan költő írta, akit kitiltottak az Országgyűlésből, pedig a legjobb szónok volt, Kossuth példaképe. Kitiltották a megyegyűlésből is. Nem ő tiltotta le magát, vót aki ezt megtegye. Hát persze, hogy a Himnusz költője.
Így a Magyar Kultúra Napján azért mégis, hogy neki se vót fenékig tejfel.

Csak azt akartam ezzel a Kölcseyvel mondani, hogy aki az egyetemes magyarság mellett volt, bizony mind szívta rendesen. Mikor kérdezték tőlem Székelyföldön, hogy nekem miért ilyen a sorsom, hogy írom ezt a Csaba királyfit, s nem öntik utánam kosárral a pénzt, hogy hajrá Csaba királyfi, hajrá magyarok, – azt válaszoltam, hogy hát éppen azért. A nagyság jele nálunk ez a szívatva támogatás. Gondoljunk csak Csokonai, Ady, Radnóti, József Attila, Kölcsey kálváriájára! Mondtam a székelyeknek, hogy Csokonainak a pozsonyi képviselő urak egy fityinget sem adtak, hogy kiadja verseit, melyekből szépunokáik tanulják a gyönyörűséges magyar büszkeséget, s egyebeket. Én Csokonainál jobban jártam, mert egy kis pénzt tudtam szerezni. De hagyjuk ezt!

A kádár rendszer összeomlása után ment a nagy magyarozás. Ám hamar kiderült, hogy csak a liberalizmus jöhetett elő alternatívaként. Csak egyetlen ember volt, aki a magyarkodók, a liberalisták és a szocialisták össztüze között az egyetemes nemzeti utat képviselte az első pillanattól kezdve: a feleségem. Egyedül tartotta a fáklyát, az irányt mutatva. bizony nagyon egyedül. és nem is akartak neki hinni. Aztán egyszer csak megbukott a magyarkodás, aztán megbukott a liberálizmus. (a Fidesz szép lassan húzott kifelé onnan). Aztán megbukott a szociálista nyomulás. Maradt csak az a hely ahol dr. Maczó Ágnes állt. Aztán őt félretaszították, s a nagy tülekedésben győzött a Fidesz! Ők álltak a nemzeti színű zászlók elé, mert csak ott lehet állni. Ezért mondtam, hogy a bátor kritikából ők profitáltak a legtöbbet. Hogy a feleségem nincs ott? Zrínyi Ilona, Zsándárk, a mi édes Ágikánk? Bereményi Géza- Gothár Péter filmjében, a Megáll az időben, mikor Rajnák elkapja Pierrt, s azt sziszegi az arcába, hogy elkaptalak, Pierr így felel: ő nincs itt! Hát valahogy így. Ő nincs itt.

Nagyon szeretem John Lennont. Írtam róla egy drámát, angol nyelven is megvan. Lennon visszaadta a lovagkeresztet a királynőnek! Add vissza a Kossuth-díjadat te is Lajos! Légy bátor, ne cicózz! De van egy ajánlatom! Ne add vissza a Kossuth-díjat, kelj velem versenyre! A tv 1-en főműsor-időben költőversenyt rendezünk te meg én. Te is felolvasol egy versedet, meg én is, s aztán szavaznak a nézők. De nincs csalás, se népámítás! Egy az egyben, mindenki a saját arcával, a saját hangján! Na, Lajos?
És ez így menne egy héten át minden este. Verseket olvasnánk a tv 1-en. El ne hidd, hogy nem érdekelné az embereket. Ne higgy az olyanoknak, akik ezt mondják. Mikor a Csaba királyfit akartam színpadra állítani Székelyföldön, azt mondták nekem színházi rendezők, igazgatók, hogy nem érdekli az embereket ma már ilyesmi, hogy Csaba királyfi! Örüljek, ha 200 –an lesznek a Lázár-kastély udvarán! Az embereket a hülyeség érdekli, mondogatták.
S aztán mikor megtelt az udvar úgy 5000 emberrel, arcukra fagyott a mosoly. Szóval ne hidd el, hogy az embereket nem érdekli a költészet!

Most jut eszembe, hogy ez nem lehetséges, mert te letiltattad magadat, nekem meg nem nyitnak ajtót, vagyis én meg ki vagyok tiltva onnan. Nem csináltam semmi rosszat, csak én nem létezem ott, ahol te letiltadódtál, amúgy magad által. Akkor ez dugába dőlt. Nagy kár!

A Fidesz meg a magyar zászlók előtt nem fasiszta, nem kommunista politikát képvisel. Akkor ez a harmadik út, Lajos! Lehet, hogy ezt a Fidesz sem gondolta, de nagyon így néz ki. Ha nem fasiszta, ha nem kommunista, akkor mi lenne más? Talán még liberalista. Talán. De hát onnan menekültek el. Vagyis nincs más út csak az egyetemes nemzeti politika. Magyarországon mindenképp! Ez van kialakulóban úgy, hogy szinte senki nem akarja. De mit lehessen tenni?
Nem lehet elhagyni a magyar zászlók előtti teret, mert akkor odaléphet más. Ott meg nem lehet nagyon nemzetietlennek lenni, mert az meg lebukás! Ez itt a helyzet Lajos! A Pál utcai fiúk vörös ingesei jutnak eszedbe, most? Nekem az a gyanúm, hogy rájöttél, a szódalovaglással nem lehet sokáig versenyben maradnod. Ez becsületes dolog. Meddig is lehet facsarni egy szót? Nézzük! De inkább hagyjuk!
A Csúcson sokszor megállok. Felmegyek a Boncza-Oktavian Góg(a) és Magóg kúriába, s végig tapogatom lépteimmel Ady lépteit. Eltekintek az egykori kocsma felé, ahonnan talicskával tolták haza a nagy költőt, kurva részegen. Nézek, nézek abba az irányba, s hallom hogy zakatol a katona vonat, s könnybe lábadozik a szemem. Ő sír, nem én. Én csak ott vagyok, és igyekszem meghívni egy bárbeszédre. Párbeszédet akartam írni, de ez a bárbeszéd is jó. És semmi. Csak én kérek, fohászkodom, káromkodok, meg minden, de ő hallgat. S azt is tudom, miért.
A politikai helyzet egyre fokozódik, letiltatta magát Závada Pál is. Abba a pillanatba írtam egy nyilatkozatot, Lajos, hogy adják meg nekem azt a nyilvánosságot, amire ti nem tartatok igényt. Nem igazán ujjongtak az ötlettől. Hát hogyne, hogy felnyíljon az emberek szeme! Alternative! Inkább könyörögnek neked, Lajos, meg Závadának, hátha mehetne tovább a nagy parti Svejkkel! Eszembe jutott, Németh László: Ha én miniszter lennék című esszéje. Ha én a rádióba bemehetnék! De nem mehetek be. Hát ez az Pityu, Vánnyadt Vánnyovics Vinyov! Majdnem olyan ez, mintha Kossuth Bécsbe akart volna emigrálni. Ha a magyar rádióba járhatnék egyszer! Az lenne találka a rádióval! Ez a randi úgy néz ki, elmarad! De még mindig kevés a hely a Csaba királyfinak. Konrád Györgynek is le kell tiltania magát, s akkor már az első felvonás beférne, majdnem. Emlékszem, mikor a kádári időkben a Skálában megláttam Konrádnak A városalapító című könyvét. Azonnal megvettem és más embernek éreztem magam, hogy egy betiltott író könyvét vettem meg. De ha be volt tiltva, ha a rendszer ellensége volt, hogy lehet kapni a könyvét? Na, ez betett nekem. Nem is éreztem magam már annyira más embernek.
Ülök itt, Lajos az íróasztalom mellett, abban a kézzel faragott székben, amit Sánta Ferenc Kossuth-díjas, székely származású nagy magyar író fia készített nekem. A szék kötelez!
De valahogy mégis arra gondolok, hogy nekem 100-milliomosnak kellene lennem, ennyi munka és ennyi hátrányos megkülönböztetés után. De arra mindenképpen gondolok, hogy jelen pillanatban én vagyok Magyarország legnagyobb élő írója. Amikor erre rádöbbentem, megírtam egy liberális dogmatikusnak. Ő azt mondta, hogy ugye nem gondolom komolyan, hogy csak viccelek. Aztán visszakérdeztem, hogy tud-e Magyarországon olyan írót, aki több verses könyv, esszékötet, szociográfia közepette, írt egy alkotmányt ( déer. Maczóval közösen), drámákat: Csokonairól, John Lennonról, az első népzenei operát(ifjú Csoórival) Jézus születése címmel, Szent korona misét, és hát a lényeg: Csaba királyfi címmel székely nemzeti operát, versekkel, dalokkal együtt -, ha tud ilyet, azonnal szóljon! Hát, azóta is hallgat. Azon mosolygok itten, hogy nagyon ketté van osztva a magyar irodalom. Egyszer vagytok ti, meg vagyunk mi.
Ez a ti, meg mi már nagyon régen kezdődött. Jut eszembe, volt az a jobb sorsra érdemes író, Hajnóczy Péter. Na, a mikor ő halálba itta magát, az ő helyére lépett be Esterházy. Én még énekeltem Esterházy verset egy dalfesztiválon fiatalon, s nyertem is vele. Valahogy így vót, hogy Petrovkám, Petrovkám, jaj de jó a Volgán! Egy kis trokján szállni ó, ha esik a hó. Még Ladányi Mihály vót a zsűribe, meg Mártha Pista. Csak amikor ez az Esterházy a sznoboknak lett az írója, mán nem néztem olyan jó szemmel. Ha valaki azt mondta egy társaságban, hogy Esterházy, hát akkor össze kellet szarnia magát mindenkinek. Én meg úgy próbálkoztam alternatíve, hogy Ady, vagy kortársilag Balázs József: Magyarok, Koportos! Hát majdnem lehánytak. Úgyhogy amikor ez a ti elöntötte a magyar irodalom lapjait, mi meg le lettünk sajnálva, hogy jönnek a magyarok a szarból, meg hogy nem csak a szemetek tudnak magyarul…hát! Nagyon elszánódtam, hogy ti nem vagyunk mi. S ez így lesz egy darabig.
Azért, Lajos ez csodálatos, hogy itt írom( a fész-bukkon) neked ezt a nyílt levelet és Amerikában is olvassák! Hámori Anna, aki jó messzire ment, hogy meg tudjon élni. Ez elég kellemetlen nekünk magyar íróknak, mert József Attila még rávilágított, hogy kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk! Most is mennek, s mi meg azzal foglalkozunk, hogy van-e sajtószabadság! Áldott emlékű mesterem, Ratkó Jóska legalább megírta egyik legnagyobb versében, hogy a Kádár rendszerben 6 000 000 magzatot művileg elvetettek. S még azt mondják, hogy fogy a magyar! Nem fogy! Művileg van intézve a dolog. Hányan tántorognak el a hazából, Lajos, ma is! Már egy ideje. Látod nem is kellene nekem harcolnom, hogy a rádióban benne legyek, mert ez jobb! Ez a világháló! A Csaba királyfi arról szól, hogy innen mindig menekülni kell a jobbaknak. Akkor én is kortárs vagyok?
De ti lettetek a kortársak, akik minden helyet elfoglaltok Szigligettől-Berlinig. Mi meg lettünk a szemetek, a szarból jött magyarok, (már nem is a Káma-szutra vidékéről. Bocsánat, a Káma mocsarából), ezt csak zárójelben jegyzem meg. Nem is Etel-közből már, hanem egyenesen a szarból. Ez a fejlődésnek egy foka. Ti letiltatjátok magatokat, nem Berlinben, ahol a Rejsz-tag van. Nem, nem ott. Itt, ahol sósabbak a könnyek, ahol ki egyszer rúgott a magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz. De nekünk, továbbra is coki. Ti letiltatjátok magatokat, mi meg nézzük, nézzük a ti üres helyeteket, mint a proletár gyerekek a lekváros kenyeret 19-ben.
Ez az önletiltásotok nagy titka. Kérünk téged, hallgass meg minket…. Megláthatná az Úr ezt a nagy igazságtalanságot! Szerintem látja is, ezért ez a nagy nyomás rajtunk. Minél jobban láttatja az Úr a bajok valódi okát, annál nagyobb nyomorgatásunk. nehogy szabaduljunk. De nem csak veletek van baj emiatt! Ott vannak a nagymagyarok, a szittya-turul-táltos akarnokok. akik állandóan a fejébe akarják verni a magyaroknak, amit már ős-őseik is tudtak, hogy jó a víz, jó a föld itten. Két pogány közt öt hazában! Ez itt a helyzet. Ha valakiben meglátom ezt a flegmaságot, vagy a messzibe tekintő fölénk magasodó tuskóságot, azonnal tudom, hogy a ti, vagy a táltos akarnokok közé tartozik az illető.

Mondok egy példát: ha bemennék most Bereményi Gézához, aki a Thália színház igazgatója lett, akit tisztetek, ismerek látásból. Egyszer láttam. Pontosabban ő látott minket. A Színművészeti Egyetemtől nem messze néhány éve összefutottunk Kónya Imrével.
(Ő belügyminiszter volt az Antall kormányban.) Beszélgettünk ott hárman, a feleségem én meg Kónya. Egyszer csak jött egy kalapos ember, s úgy nézett rám meg a feleségemre, olyan érdekesen, mintha Antoán és Deziré állna ott Kónyával szemben. Ezt se a feleségem, se Kónya nem látta. Ők nem ismerték volna fel Bereményit. Ez nekem teccett. A Bereményi elmenése kalapban előttünk. Na így ismerem látásból.
Cseh Tamást ismertem és Csengeyt is, de erről most nem beszélek. A Bereményi munkatársát Kálomista Gábort is ismerem. Na, Lajos, most ha bemennék oda, mert támogatják a határon túli magyarokat, szóval, ha bemennék, szerinted műsorra tűznék a Csaba királyfi székely nemzeti operát? Vagy összetörnék kezüket lábukat, hogy ez bemutatódjon? De mennék a másik új helyre, Dörner Györgyhöz! Na ,vajon ott? És esetünkben, páratlan műről van szó, mert nincs másik. Ellopni már nem nagyon lehet, mert megjelent CD-n, s le van védetve. Ezt nem érti Klaudia Kovacs Hallivúdból. Neki meg van egy 56-filmje. Pedig 56-os film van több is, Ám Csaba királyfi csak egy van. ráadásul székely nemzeti opera! Klaudia is azt kérdezgeti, Lajos, hogy szabad-e Dévénynél betörnöm? Nem szabad se Dévénynél, se Székelyföld felől. Íme, a rendszerváltás nagy titka, Lajos!

Azon tűnődöm, így az önletiltási sokk hatására, hogy mi lett volna, ha Csokonait nem zárják ki a debreceni nagy Kollégiumból, ha Kölcseyt nem zárják ki a reform-országgyűlésből, ha Ady nem kényszerülődik a csucsai száműzetésre, ha Bajcsy-Zsilinszkyt nem ölik meg a nyilasok, ha Nagy Imrét nem ölik meg a kommunisták! Ha…ha..ha..if…if…if?! Ez nem történelmietlen kérdés, Lajos! Itt ugyanis már nem a mártírokról van szó, hanem a közegről. A közeg, az itt a döntő!
A mártíroknak előbb utóbb szobrokat emelnek, s koszorúznak azok, akik a közeg változatlanságát tartják fenn. A halottakat feltámasztani már nem lehet! Egyébként is ezek a halottak általában halhatatlanok. A közegen kellene változtatni koszorúzás előtt! Nektek ez a helyzeti előnyötök, a közeg változatlansága. Erre vigyáz itt, aki nagyon nagy magyar, vagyis nagymagyar és erre vigyáznak azok is, akik szerint nem Ázsiából jöttünk, hanem a szarból. De ez a szarból jövés se tartja sokáig magát, mint új honfoglalás elmélet, mint ahogy az ázsiai betülekedés is hamiskás immár! Lassan a végére érek ennek a nyílt levélnek. Nem leszek olyan, mint egy politikus, vagy egy nagymagyar sámán-akarnok, hogy azt mondom, mindjárt befejezem, és még pofázok vagy két óra hosszáig! Legyen elég ennyi, egy kis levezetéssel, Lajos! Szerintem értesz mindent. Letiltattad magad, aztán Závada Pál. Nincs kétségem, hogy jönnek a többiek. De vigyázzatok! Ha nagyon könyörögnek, feltétlenül menjetek vissza, mert engem, meg a szarból jövő szemeteket, hogy ne mondjam: genetikailag alattvalókat, az Istennek se engednek bé… s végül téma nélkül marad a rádió, s abból meg baj lehet. A csönd nagy elgondolkodtató! Annyira jó lett így a vége és szerintem mindent elmondtam, hogy így marad. A gyors változás megoldási lehetőségeiről nem írok, mert arra semmi esély. Csak azok a vitorlás bűvészek, akik eddig navigálták az országot, ránk ne borítsák a hazát – ahogy Németh László írta 56-ról, – mert minket temet maga alá véletlenül megint, akik…..

Szeretettel köszönt: G. Nagy Ilián

forrás: G. Nagy Ilián facebook oldala