Ady Endre

Ady talán a magyar irodalomban  az egyik legvitatottabb költő. Jelentős rajongói tábora van, volt, és valószínűleg lesz is, ugyanakkor nagyon sokan támadják őt.  Ugyanazért támadják, amiért a másik oldal dicsőíti. Verseket hoznak példának, hogy mennyire szereti népét, faját, és ugyanakkor idéznek tőle, hogy ennyire még költő nem szapulta,becsmérelte a magyarokatt. Sokak szerint magyarsága beleveszik a XIX. századi liberális mocsárba, “politikaianalfabéta” szokták mondani… A kilenc évig tartó szerelmi viszonya a nála idősebb nagyváradi zsidó kereskedő lányával Lédával sem járult hozzá a politikai tisztánlátásához. Ősmagyar vére küzd, a Léda féle bolsevista társaság eszméivel, keveredik, hol ez, hol az üti fel fejét verseiben. 1912-ben Jászit követve még szabadkőműves is lesz, majd egy rosszul sikerült pártocska (PRP) alapításánál is bábáskodik…

Álljon itt egy vers, talán az egyik leghíresebb, amit szívesen idéznek, akik szeretik őt.

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar
.
Majd egy másik, amit az ellentábor szokott idézni:

Ady Endre: Sípja régi babonának
(Bujdosó magyar énekli)

Csak magamban sírom sorsod,
Vérem népe, magyar népem,
Sátor-sarkon bort nyakalva
Koldus-vásár közepében,
Már menőben bús világgá,
Fáradt lábbal útrakészen.

Körös-körül kavarognak
Béna árnyak, rongyos árnyak,
Nótát sípol a fülembe
Sípja régi babonának,
Édes népem, szól a sípszó,
Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép,
Ne hagyja az Úr veretlen,
Uralkodást magán nem tűr
S szabadságra érdemetlen,
Ha bosszút áll, gyáva, lankadt
S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.

Üzenhettek már utánam
Kézsmárk hegye, Majtény síkja,
Határ-szélen botot vágok,
Vérem többé sohse issza
Veszett népem veszett földje:
Sohse nézek többet vissza.

Tagadhatatlan, hogy a századvég költői közül egyedül ő szakított a hagyománnyal, mert forradalmian új hangvételt használni a verseiben. Ezzel felkavarta úgy az állóvizet, hogy máig fodrozódnak a hullámai. Az igazság az, hogy amikor bántó, cinikus verseket fogalmaz meg a népéről, kisüt belőle a harag, a tenni akarás, a csalódottság. Ma milyen verseket írna az elkonzumálódott Magyarországról? A birkanépről? A volt kommunistákat többedszerre megválasztó nyájról? Mit szólt volna 2004.december ötödike után? Mit gondol a kedves olvasó?
Verseit többféleképp értelmezik, például A márciusi naphoz versben a legtöbbet támadott sort, a
“Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni, Mindent, ami régi ezeréves holmi.” el lehet mondani gúnyosan is, és az egész vers más értelmet kap. A Látni akarok CD-n meghallgatható Dunai Bernadett értelmezésében.
Szabó Dezső pedig így ír róla, az Én nem vagyok magyar ( A CD-n szintén megtalálható) verse kapcsán: “A végítélet fullajtárjai szeretik Adyval szemben a “füstős kávéházat“, “a beteg szerelmet“, a “szétroncsolt idegeket“, a “dekadenciát“ emlegetni. Pedig ami Adynál legelőször megkapja az embert: romantikus visszaélése egy primitívebb, több érzékű, nagyobb életű embertypusnak. A klasszikus csakis a maga korának az embere. Más korokban csak a mindig aktuálist látja meg. A romantikus intuitív közösségben tud lenni, faja volt psychéjével. Ahogy Ady az Én nem vagyok magyar c. versében jellemzi magát, s amilyennek minden versében látszik: tomboló testű, büszke, szertelen, dacos, mát fitymáló. És hogy nem analizálom itt, mint magyart, oka: mert a “kacagányos ősök“, a “puszta fia“, a “turul“ s a nemzeti analizáló eszthetika egész ringlispilje túlságosan diszkreditáltatott. Egészen bizonyos: nemsokára mindenkinek rányillik a szeme, hogy Ady a legmélyebben fajember minden magyar költők között.Hatalmas szerve az európai adaptatiónak, mint annyi, mások előtte. Időrendben utolsója annak a hosszú sor magyar prófétának ki nyugati hivatással születtek.

Istenhitéről sokan vitáznak, Makkai Sándor volt erdélyi református püspök dícsérő könyvet ad ki róla (Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete, Kolozsvár, 1927 ), de a ma is van református püspök aki könyvet ír írt róla: Dr Hegedűs Lóránt. Ady hitéről tartott 2 órás előadása >>ide<< kattintva tekinthető meg. Könyve a Nyitás a végtelenre címmel jelent meg 1989-ben. Előszerettel támadják a Békesség ünnepén verset, pedig nagy igazságot mond ki..
….Hazug a megváltás meséje,
Ám ne nézz ki az éjszakába,
Szentségtelen a szentirás,
Hazug minden, amit az ember
Évezredekkel istenné tett,
Csak egy igazság – közös jussú
S egyenlő végű – ez az: élet…
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák,
Ne halljátok a föld-dübörgést,
Menjen tovább a szürke élet,
Közelg a földi végitélet…
Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
Harsogjatok csak, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik. .

Hát igen.. így nem lehet kordában tartani az embernyájat, sem a papság, sem semilyen kormányzat, irányzattal, hogy meg vagy váltva, nem kell rettegned, nem kell félelemben élni… Dehát ő is fél ő is bizonytalan, mint ahogy felsóhajt aSion hegy alatt című versben.. ..“..Csak tudnék egy gyermeki imát!” .. Talán a legjobb szó az “Istenkereső” ami ezeket a verseit jellemzi. Hisz vívódik, keresi Istent, sőt nem egy versében Isten élményéről ír.. Lehet, hogy ez pont egyezett meg a Római kat. egyház véleményével, de mindenképpen egy vallásos , és tépelődő embert láttat. Szemégly szerint nekem sokkal szimpatikusabb, mintha egy hozsanázzó, dogmatikus költő lett volna. Szabó Lőrinc így ír róla:
“Ady Endre előtt minden egyformán az Isten volt, a szilárd pont, és emberi életével csak a közte és Isten közti változó távolságot mérte mindaddig, amíg nemcsak lelke, hanem teste is elmondhatta a megtalált és megölelt Istennek, hogy egyek vagyunk mi a halálban. Ady Endre a legnagyobb magyar vallásos költő.”

Költőtársai sem hagyja hidegen Ady fel fel csendül versekben, ki dicsérően, ki bírálóan, de Adyt nem tudja megkerülni. Reményik Sándor is megszólítja, mint a CD-n hallható is a Gyűrűt készíttetek versben:
Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!

Alföldi Géza egyenesen egy verset is címzett neki, őt az “..Én nem leszek a szürkék hegedőse,..” sor késztette írásra az Új Vizeken járok versből.
Szürkék hegedőse

Meghajszolt barátom, űzött Ady Endre,
Ürítem ma este poharamat kendre

Talán még nem vagyok kendnek ismerőse:
Én vagyok a szürkék hegedőse

Kiknek kend nem akart hegedőse lenni,
Szárnyaló dalokat lelköknek teremni

Én meg ezt akarom! A szürkéknek írni,
A szürkék fájdalmát rímekben elsírni!

Kiket nem csal távlat, nem lázít az álom,
Élnek, mint a csorda lélek-rónaságon.

Nem gyúlnak a dalra, ha a nóta járja
Csöndesen hörpölnek a kocsma sarkába.

Nincs bennük merészség, se lendület, se virtus,

Imájuk is egy van: Verje meg a Krisztus!

Húzzák az igát csak, szótalan és árván,
Nem terem rózsatő kopott házuk táján.

Lenézik a hősök, nagyhangra csak köpnek,
Barom-munka jármán dactalan őrködnek.

Engem is nevetnek, hogy törődöm velük.
Savóvá esett szét testükben a vérük.

Mégis nekik írok. Kobakjukat rázom.
Nekik mesélek, érettük cifrázom.

Mert tudom, ha egyszer magukra találnak,
Felpirul az arcuk, a gyűrött, a sápadt,

Az ő öklük tud majd a legnagyobbat ütni,
Az ő tűrésük tud legnagyobbat tűrni.

Ők lehetnek győztes, földön s az egekbe,
ezredévek izma lelkökbe temetve.

S aki talán egyszer felébreszti őket,
A millió szürkéket, közönyös menőket,

Az Úristen maga oly csodát nem látott,
Mióta alkotta ezt a nagy világot,

Amit ezek tesznek, amik ezek mernek:
Szent félelmére a földnek és egeknek.

Nekik dalolok én, a szürkéknek egyre:
Üldözve, megrúgva, gúnyolva, nevetve…

De egyszer mégis csak felrázom mind sorra
S felmarsolok vélük, fel a csillagokra.

Megkeresem kendet, ha holtig kell menni:
- Ezeknek nem akart hegedőse lenni!?

S akkor ha meglátta, leülök kend mellett,
Beintek nekik, hogy:”No, most, szürkék, csendet!

A hátsó sorban is szép csendben hajolni,
Kendekhez most eztán Ady úr fog szólni”

Végezetül Földessy Gyula 1939-ben megjelent gondolata az Ady kultusz: Magyar öngyilkosság címú könyv előszavából.

“A magyar irodalomnak elevenebb, és embereket foglalkoztatóbb élője ma sincs Ady Endrénél.Testi halála óta mindmáig áradnak felé a szeretet és gyűlölet hullámai; költészete még ma is fel tudja ébreszteni a könnyes elragadtatásokat, sa leplezett, és leplezetlen dühöket. Ma is van akinek Ady Endre ihletett és elküldetett próféta, vagy rontó sátán….A lelkek ma is küzdenek és birkóznak vele, hisznek és kételkednek benne, egekig emelik és irigyen és rosszhiszeműen porbarántják..”

Kapcsolódó cikk: Patroklus körül – Válasz az Ady gyilkosoknak


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek