Új magyar – Sajó Sándor

ÚJ MAGYAR

Ősnemes nagy törzsnek csenevész kis sarja,
Bús gőggel tekintesz a sok új magyarra,
Rám is, hogy a múltból nincs egyetlen emlék,
Melyet őseimről büszkén emlegetnék.

Nincs egyetlenegy sem. Nemességem fáját
El sem ültették tán, vagy régen kivágták;
Oszlopos termemben csak képét se látom –
Oszlopos termem sincs, ősnemes barátom.

Boldog, ki sorsával könnyeden megbékül,
Vígan élek én is büszke ősök nélkül;
Nem kutatom törzsöm elhunyt daliáit,
Úgyse jutnék messzebb, csak a nagyapámig.

Jövevény vagyok csak, de eggyel beérem:
Jó magyarrá lettem, jó magyar kenyéren,
S ki félvállrul néz rám, a szemébe vágom:
Itthon vagyok én is szép Magyarországon!

Honszerző dalia nekem egy se ősöm,
De lelkes lapokrul mind, mind ismerősöm;
Örök dicsőségük rám is fényt sugároz,
S szerelemmel kapcsol én magyar hazámhoz.

Véres századoknak ezernyi bús romja
Az én lelkemet is bús felhőbe vonja,
S hálás csodálattal csüggve sok szent harcon
Magyar büszkeségtül pirul ki az arcom.

Engem is tanítnak a nagyok példái
Hazáért küzdeni, érette munkálni;
Szívem a jókéval versenyezve dobban:
Melyikünk szereti ezt a földet jobban?…

– Ha derék sasfi ül az ősi sasfészken,
Nekem is örömöm s méltó büszkeségem;
De szánom a szittyát, ki csak olyan szittya,
Hogy csak váltót forgat meg a zsidót szidja.

Az igaz nemessel én is együttérzek –
Dölyfös születettel bátran szembenézek,
S lenézem a gőgös, csenevész kis sarjat,
Ki csak őse révén válik be magyarnak…

Tudj s akarj, ősi sarj, élni a hazának;
Munkádért becsüllek – dölyfödért csak szánlak,
S ha félvállrul nézel, én is azon szintén:
Nem is vagy, nem is léssz különb magyar, mint én!

(1904)

Rövid URL: https://magyar-vers.hu/?p=1321

Beküldte: - jún 27 2013. Kategória Sajó Sándor. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek