Bajkay Lajos – A nyomdában

Bajkay Lajos

A NYOMDÁBAN

Festék szagú
Nagy fekete tábor,
Kifent pengék,
Harci harsonák,
Élük éles,
Hangjuk érces, bátor –
Rukkolnak az
Ólomkatonák.

Óh mennyi kín,
Ám mily életáldás
Támadhat még
A léptük nyomán,
Mert hány kacaj,
Átok, jajkiáltás
Némult már el
Kénykedvük torán.

Most indulnak!
Egy szebb, jobb jövőért
Múltat, jelent
Összetörni kész –
Ha látná az
Arcomba szökő vért
E millió
Hős, szent közvitéz!

Kattog a gép,
Bámulni sem győzöm
- Agyam annyi
Gondban kavarog –
Amint gyűlnek
Papiros mezőkön
Rendekben a
Betű szakaszok.

Valami a
Szívem elszorítja,
Tüdőmbe dűl
Minden levegő,
Torkomból egy
Hang vadul ordítva,
Mennydörögve,
Bőgve tör elő.

Hajrá, hajrá,
Rohamra, a tűzbe,
Irány – a bús
Trianonon át,
Hajrá, hajrá
Tollhegyszuronyt tűzve,
Harcoljatok
Ólomkatonák!

Kunszentmárton, 1930 március 15.

Rövid URL: https://magyar-vers.hu/?p=1401

Beküldte: - okt 22 2013. Kategória Bajkay Lajos, Trianon. Tudod követni a válaszokat ezen keresztül RSS 2.0. Egy választ vagy a trackbacket tudsz hagyni ha belépsz

1 hozzászólás - “Bajkay Lajos – A nyomdában”

Hozzászólások:


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek