Kategória archívumban: Sértő Kálmán

Sértő Kálmán: Kolozsvár

2015-05-22_6-04-31

Sértő Kálmán: Kolozsvár Szomorúan jár-kel benned a költő, Sok régi búja mélyből felfakad, Már alig hitte, hogy meglátja benned A sziklaerős, ódon házakat. Ha véletlenül kalapom is lenne, Mint másoknak van, levenném ma itt, Mert akkora öröm és gyász van bennem, Hogy azon még a sírás sem segít… Beteg vagyok, már közel a halálom, De […]

Így van ez kérem… – Sértő Kálmán

2015-05-12_6-37-41

 Így van ez kérem… Március 15-re Nem lehet ma itt megmondani A súlyos, nehéz igazat, A költő nem adhat virágot, Csak százszor átvizsgált gazat. Március emlékhangú napján Ma álszentek szíve dalol, Porrá lett Táncsics unokája Hetven Krisztusként meglakol … Zuhog mostan a „Talpra magyar!“ S Petőfi újra istenül, Ki oda fent a magasságban Csillagba szúrt […]

Sértő Kálmán – Magyar imádság a pusztán

puszta

Magyar imádság a pusztán Magyar égre adjál Isten, Mesélő sok csillagot, Szagos lelkű virágokra Orvosságos harmatot. Hegylevét a csobolyóba, Karjaimba szeretőt, Birkafelhő hömpölyögjön Tarka szamaram előtt. Egy szomszéd se panaszkodjon, Nyalka csikós, vén gulyás, Kövér földön élhetnénk még, Csak a sorsunk lenne más. Gulya, ménes, birkatábor, Búzás hombár, nagy vagyon, Furulyázva járhatnánk a Legelő vadvirágokon. […]

Sértő Kálmán – Köhögök

kohog

Sértő egy évvel a halála előtt írta ezt a verset, amikor már igen legyengítette a betegség. Sértő Kálmán – Köhögök Tudom, hogy nem meghűléstől, Mástól köhögök Éhezik az üres hasam, Attól köhögök Bár minden nap egy sült kacsa Árát eliszom Nem eszem, mert a jövőmben Én már nem bízom Lesz majd napraforgós hírem, Halálom után […]

Sértő Kálmán – Kívánság

serto_kalman_kivansag

A „Kivánság“ cimű verset Sértő Kálmán eredetileg 1938 szeptember 19-én írta. Csak utána bővitette ki még két versszakkal, ami aztán „Bizonytalan napok“ (a kép alatt ez a vers is olvasható) címmel meg is jelent. Az eredeti „Kívánság-kézirat“ a költő barátjának, Kovács Laci  „rikkancskirálynak“ a birtokába került, aki a háború után több más Sértővel kapcsolatos dokumentum mellett […]

Sértő Kálmán – Szomorúság

szomorusag

Sértő Kálmán – Szomorúság Nem tudom, mily korban élek, Béke, béke, béke van, Mégis nagy háború van… Csoda, hogy a bútól élek, Ez a béke egy álbéke, Nem a kedvem menedéke, Százezerszer szomorú, E vértelen háború… Sok a szegény, sok a sóhaj, Fûszálnyi, csillagnyi óhaj, Szívbe golyó nem repül, Az ember csak úgy eldõl… Tanakodunk, […]

Sértő Kálmán: Beszéd holt apámhoz

beszed_holt_apamhoz

Magyar költő még nem temette, nem siratta el szebben az édesapját. A Szabadság című lapban jelent meg a legmegrázóbb vers “Beszéd holt apámhoz” címmel. Millió csillag ég fent a magasságban, Vándort beborító kék harangvirágban, Kusza a lágy hajam, kopott cipőm sáros, Csönd van, messze van a színes, huncut város. Temetőben egy kis sírdomb előtt állok, […]


Keresés az archívumban

Keresés dátum szerint
keresés a ketagóriákban
Keresés a Google-val

Bejelentkezés | Készítette Hazafias Versek